Az

SG-2 ”Kékmadár”

A Közlekedési Múzeumban, és szakirodalomban.

---

A Közlekedési Múzeum, Repüléstörténeti és Űrhajózási Kiállítás (helye: Budapest XIV. ker. Zichy Mihály u. 14. ”Petőfi Csarnok”, 06-1-343-0009) anyagában több ritka és érdekes repülőgép található. A világ nagy repüléstörténeti múzeumaiban „kötelező” darabnak tekinthető híres katonai repülőgépeket hiába is keresnénk, viszont a sportrepülés, repülőmodellezés szerelmesei igazi kincsesbányára találnak itt. A sok egyedi és különleges repülőgép között van kiállítva a Samu Béla és Geönczy Pál tervezte, és a Dunai Repülőgépgyárban épült SG-2 kísérleti sport- és iskolarepülőgép.

A múzeum bejáratán áthaladva az előtér részbe jutunk, itt meg is szabadulhatunk táskánktól, kabátunktól, és minden mástól, ami akadályozna bennünket a „műélvezetben”. A múzeumot napos szép időben célszerű látogatni, mert a teremvilágítás eléggé gyengécske, és az üvegfelületek előtt is sok helyen sárga színű napellenzők vannak. Ez építészetileg biztos előnyös, de a kiállított gépek tanulmányozásánál már hátrányt jelent a kevés fény. További érdekesség, hogy a múzeum bal oldalán, és a hátsó traktusban kiállított gépek a nyitás utáni órákban a legjobban megvilágítottak, és az idő haladtával a természetes fény áttevődik a jobb oldalon kiállított gépekre.

A bejárattól jobbra elindulva, az első balra eső beugróban találunk rá témánk alanyára az SG-2 ”Kékmadár” repülőgépre. Ha az előbb a világítást hiányoltam, hát most ezt fokozottan elmondhatom. A kék színű, kis gép egy alacsony, szűk, sötét helyen van, mintha pincében lenne tárolva. Így nagyon nehéz felmérni valós arányait, vonalait. Ennek más szempontból nézve talán örülni is lehet, hiszen olyan sok kiállított repülőgép van a múzeumban, hogy kénytelenek voltak néhány példányt ilyen méltatlanul bemutatni.

A gép elé helyezett tábla informálja a látogatót az alapvető adatokról, ennek felirata:

Samu-Gönczy SG-2 „Kékmadár”
Egymás melletti üléses iskolarepülőgép, behúzható futószerkezettel, duralumínium héjszerkezetű törzzsel (1949)
Szerkesztette:	Samu Béla–Gönczy Pál
Gyártotta:	Csepel Autógyár
Fesztávolsága:	9,5 m
Hossza:	7,8 m
Magassága:	2,1 m
Felszálló tömege:	680 kg
Legnagyobb sebessége:	220 km/h
Motorja:	Walter Minor, 77 kW-os

A gép többé-kevésbé körüljárható, így arról részletfotók is készíthetőek, és a szerkezet jobban megismerhető.

Szemből a legszembetűnőbb a fordított sirály-törésű szárny, és a fix állásszögű légcsavar. A szárny-törzs átmenet a legkisebb káros áramlási interferenciát okozó ideális megoldáshoz közelít, a törzs az egymásmellet üléses építés ellenére sem vaskos. Szemből jól látható a jellegzetes aszimmetrikusan elhelyezett hűtőlevegő beömlő nyílás. Kukkantsunk be a gép alá is egy kicsit.

Jól látható a futómű egyszerű szerkezete. Hiányolhatjuk a repülőgép futóművek állandó kísérőjét, az itt-ott szivárgó, páraszerűen lerakódott hidraulika olajat, de ez esetben ezt ne is keressük, mert a futómű mechanikusan, kézzel behúzható és kibocsájtható. Érdekes, hogy nincsenek futóműtakaró lemezek, viszont a főfutó kerekek fékezhetőek, és a futószárak rugózottak.

A gép bal oldalán is látható a ”Kékmadár” felirat. Érdekes a névválasztás, mivel a gépet tervezése alatt először ”Samu”-nak nevezték el, a Néphadsereg pedig a ”Rigó” nevet adta a készülő típusnak. Minden esetre a gép színe és felfestett neve összhangban van egymással.

Itt jól látszik a meredek állású szélvédő és a kabin üvegezése. A törzsön mindenhol kisebb-nagyobb kopások vannak, de ez betudható annak, hogy a törzs teljes egészében alumíniumból készült, és az alumínium lemezeket szépen és tartósan lefesteni még a mai csodafestékek korában sem egyszerű feladat, nem hogy 1949-ben.

A kabin közelről. Érdekes a gép tetején lévő kis taréj amire a hátrahúzható kabintető felszalad, és ezzel kissé eltávolodik a törzstől. A kabin zárva van és így sajnos annak belsejéről nem készíthető felvétel.

Ezt láthatta 1950. január 3-án a tököli repülőtéren Rekettyés László berepülő pilóta amikor az első repüléshez készült a géppel. A szárnyra szerelt fellépő bordázott gumi amit alumínium idomok rögzítenek.

A farokrész közelről. A magassági kormány aerodinamikai kiegyenlítéssel nem rendelkezik, de érdekes rejtett ellensúllyal van ellátva, megkönnyítendő a pilóták dolgát. A vízszintes vezérsík fém-építésű, de a magassági kormány fa-építésű. Mindkét oldali magassági kormányon pilótafülkéből állítható trimmlap van.

A függőleges vezérsík és oldalkormány is követi a vízszintes vezérsík-magassági kormány építési elveit. A vezérsík fém-építésű az oldalkormány fa szerkezet. Az oldalkormányon kis trimm-lemez látható, amit csak a földön lehet állítani, ennek megoldása nagyon hasonló a szabadon repülő vitrolázórepülőgép-modellekéhez. A képen látható, hogy a gép jobb oldali szárnyán is van fellépő gumi, ami az egymás melletti üléses gépek jellegzetessége.

A gép nézeti képe. A szűk elhelyezés miatt elég nehéz olyan fényképfelvételt készíteni, ami az egész szerkezetet egyben ábrázolja. A gépen nincs lajstromjel. Az orr részen a motorburkolaton látható mindkét oldalon a ”kékmadár” felirat, a gép bal oldalán a törzs hátsó részén fekete 001 szám látható, utalva a gyártási számra, a jobb oldalon nincs ilyen felirat, az oldalkormány felső részén, mindkét oldalon, nemzeti színű felfestés látható. A gépen más jelölés nincs.

A gépről összefoglaló írás jelent meg az Aero História magazin 1988. 4. számában. Ez olvasható a Modellező Web-Könyvtárban (ITT>>>)

A Repülési Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest 1991) 2. kötete 308. oldalán így ír a gépről:

SG-2 Kékmadár: magyar gyártmányú, alsószárnyas, két egymás melletti üléses iskola-repülőgép. Honvédségi megrendelésre, ill. OMRE-pályázatra tervezte 1948-ban Samu Béla és Geönczy Pál. 1949-50-ben építették a Dunai Repülőgépgyár Rt-ben, majd jogutódjában, a Csepel Autógyárban. A 001 gyártási számú prototípus 1950. január 3-án repült először. Sorozatgyártásra nem került sor, az elkészült prototípus a bp-i Közlekedési Múzeum tulajdona. Törzse fém félhéj-szerkezetű. Szárnya a tervek szerint fémépítésű, de a prototípus faépítésű szárnnyal épült. A futómű hárompontos, behúzható, farokkerekes. A motor Walter Minor 4-III típusú, 77 kW teljesítményű. Adatai: fesztáv 9.5m, hosszúság 7,80m, magasság 2,1m, felszállótömeg 680 kg, legnagyobb sebesség 220 km/h.

A gép háromnézeti rajza.

(A rajz rákattintva új ablakban, nagy méretben megnézhető)

Talán sikerült felkeltenem az érdeklődést ez iránt a különleges alakú, és egyedi repülőgép iránt. Aki ezek után mégjobban szeretné ”megismerni” az SG-2 –t, az látogasson el a Közlekedési Múzeum, Repüléstörténeti és Űrhajózási kiállítására.

_{SRY MODELL 2007}

_2007.01.19.