---

---

Eredeti megjelent:

Modellezés

1960. január. szám 18.-20. old.

A Modell Kísérleti Intézet közleményei:

MOKI RV-2. Távirányításos vitorlázó modell

MOKI RC-2 rádiós vitorlázó modell

Az előző számainkban ismertetett modern adó-vevő készülékünk szükségessé tette egy megfelelő, nagyteljesítményű repülőmodell ismertetését is. E modellünk a MOKI RV-2, ami a MOKI RV-1 típus továbbfejlesztése. A modell eredeti példánya csaknem teljesen balzaépítésű volt, de könnyen átdolgozható a hazai fenyő-rétegeslemez építési rendszerre is. Ez nem jelent lényeges változást az alkatrészek súlyában. Az eredeti modell 1958-ban készült a Modellkísérleti Intézetben és sikeresen szerepelt a Szovjetunió 1958. évi összszövetségi versenyén, ahol 3-ik helyezést ért el.

A mellékelt rajzon a modell főbb adatai és méretei szerepelnek, melyek alapján a gép megrajzolható. A törzset lehetőleg 1:1 léptékben, oldal- és felülnézetben szerkesszük meg. A vevőkészülék, a telepek, a kapcsoló és a kormánymozgató elektromágnes egy szerelési egységet képez, ami a törzsbe elölről becsúsztatható. Ezt az ügyes megoldást a német Rieke alkalmazta először. A tervezésnél elsősorban a vevőkészülék magasságát kell figyelembe vennünk, melynek a törzs első bordája, valamint a szárnytartó acéldrótok alatt el kell férni. A készüléket tartó rétegeslemez 3 mm vastag, melynek alsó részén haladnak az összekötő vezetékek, így ezen lemez és az alsó törzsborító balzalap között legalább 4 mm hézagnak kell maradni.

A szárny és a vízszintes csillapító bordáját 1:1 méretben rajzoljuk meg. A szárnybordához közöljük a koordinátákat, a csillapító szelvénynek pedig a főbb méreteit. A szárnyat elöl 4 mm, hátul 3 mm átmérőjű acéldrót tartja. E drótok átmennek a törzsön és ezek alatt kell elférjen a vevőkészülék.

A modell törzse 3-4 mm vastag balzalemezből készül. Tekintettel arra, hogy egy darab általában nem elég hosszú, két ferdén levágott és összeragasztott lemez képez egy oldalt. Először a két oldallapot vágjuk ki. Az oldallapok széleire belül 4x4 mm-es balza-hosszléceket ragasztunk, melyek az alsó és felső fedőlap felragasztását megkönnyítik. A készüléket tartó rétegeslemez vezetésére még 2-2 darab 4x4 mm-es balzalécet ragasztunk a törzs-oldallapok belső felére. A hossz- és vezetőléceken kívül még néhány lécbordát is beragasztunk az oldallemezek belső felére. Megjelöljük még pontosan a szárnytartó acéldrótok helyét, ahol a lemezeket kifúrjuk. A furatokat célszerű a már előzőleg kivágott és kidolgozott szárny-mintbordáról átjelölni és fúrni. A furatok helyét belül még egy-egy 5 mm vastag, kb. 20-25 mm átmérőjű rétegeslemez-tárcsa felragasztásával is megerősítjük, hogy a drótok a balzalemezt el ne szakítsák. A szárnytartó 4 és 3 mm-es acéldrótokat méretre vágjuk és meghajlítjuk. Ezekre most ráfűzzük a törzs oldallapjait és az alsó borítólapot is felragasztjuk. A szárny belépő és kilépőélénél a két oldallemezt egymáshoz képest 5x10 mm-es fenyőlécekkel kitámasztjuk, hogy erősebb leszállás esetén az előre csúszó szárnyfelek az oldallemezeket be ne szakítsák.

A startkampót 1,5-2 mm-es lágy alumínium-lemezből vágjuk ki. A kampót ne közvetlenül a balzalemezhez erősítsük, mert kiszakadhat, hanem egy 2 mm vastag keresztszálas rétegeslemezhez. Utoljára még megkenjük ragasztóval a szárnytartó acéldrótokat az oldallemezek közötti szakaszon és a felső borítólemezt is a helyére ragasztjuk.

A függőleges vezérsík legcélszerűbben balzalemezzel bevont vázszerkezettel készíthető. A mozgó kormányfelület balzalemez, melynek tengelye 1 mm-es acéldrót. E drótnak a törzsbe nyúló végére rézlemezből kivágott több furattal ellátott kis kart forrasztunk, melynek a kormányfelület síkjára merőlegesen kell állnia. A vezérsíkot úgy készítjük, hogy a belépő- és kilépőléc, valamint a főtartók alul kb. 5 mm-re kiálljanak, és ezeket a léceket azután a törzs felső balzalemezébe beeresztjük. A vezérsíknak a törzs alatti része egyetlen 4-5 mm vastag balzalemez.

A törzs homlokfelületét síkra csiszoljuk és egy 2-3 mm vastag rétegeslemez-bordát ragasztunk rá. A borda nyílásán az egész rádiókészüléknek és a telepeknek keresztül keli férni, de a borda falvastagsága 4 mm-nél kisebb ne legyen. Kb. 8-20 mm vastag balzalemezből kivágunk most két szárnybordát, léchelyek nélkül, csak a két acéldrótnak megfelelő 4 és 3 mm-es furatokkal. Ezeket most úgy reszeljük és csiszoljuk ferdére, hogy a két oldallap kb. 10 fokos szöget képezzen egymáshoz képest (a borda felső fele legyen vékonyabb). A két ferde balzalapot a kiálló acéldrótokra fűzve a törzs oldalára ragasztjuk. Így a szárnynak az a bordája, mely a törzshöz illeszkedik, merőlegesen állhat a Főtartókra.

Külön elkészíthetjük még a törzs orrát, melyet összeragasztott hulladék-balzából faragunk ki. Az orrtőke alsó részét 1 mm-es rétégeslemezzel vonjuk be. Ugyanúgy a törzs alsó lapjára kb. 20 cm-es hosszban ragasszunk 1 mm-es rétegeslemezt.

A szárny és csillapító 1-1 bordáját 2-3 mm-es rétegeslemezből kivágjuk és pontosan kicsiszoljuk a léckivágásokkal együtt. A rajzon a lécméretek mellett szereplő „f"' betű fenyőlécet, a „b" betű balzalécet jelent. A mintabordák után hasítjuk a 2 mm-es balzabordákat és rajzoljuk a rétegeslemezbordákat. A szárnyhoz 10 db. rétegeslemezborda kell, ezekből 8 db. 2 mm vastag, 2 db. pedig 3 mm-es. 2 mm-es balzalemezből 32 bordát vágunk ki. Az acéldrótoknak megfelelő furatokat csak a rétegeslemez-bordákba fúrjuk bele. Az utolsó 2-2 szárnybordát az elliptikus lekerekítésnek megfelelően külön szerkesszük meg.

Összeállításnál a két főtartót és az orrlécet rakjuk a bordákba. Az orrlécet gumiszálakkal kell rögzítenünk. A kilépőél 2 db. 2 mm vastag, rezonáns vágású (tükörmetszetű) balzalemez. Ezeket a bordák közötti részen még kis betétlemezekkel is ki kell támasztanunk. A főtartókat még a szárny belső egyharmad részén bordaközönként 3-4 mm vastag keresztszálú balzalemezekkel össze kell kötnünk. E betéteket gondosan ragasszuk be, mert a szárnyat felhajlás ellen lényegesen megerősítik.

A MOKI RC-2 belső része

A vízszintes csillapító a főtartó kivételével teljesen balzából épül. Az elkészült alkatrészeket japánpapírral vonjuk be és cellonnal lakkozzuk.

A vevőkészüléknek és a telepeknek a rétegeslemezre va1ó elhelyezése adja meg a súlypont megfelelő helyzetét, így ezt kísérletileg kell megállapítanunk. Elsősorban azonban a szárny és csillapító közötti szögállást ellenőrizzük. Ezt pontosan 3 fokra állítsuk be. Ennél kisebb szögállás veszélyes, mert forduló esetén a modell zuhanórepülésbe mehet át, melyből már nem tud kijönni.

A gépet most ideiglenesen összeállítjuk, a tolórudat a törzs hátsó részébe erősítjük (lehet kívül is), és a készüléket; valamint a telepeket, elektromágnest stb. ideiglenesen rögzítjük a lemezen. A súlypont kb. a szárny 60-65%-ban legyen. Így megsiklatjuk a gépet. A vevőt és a telepeket most addig csúsztatjuk szükség szerint előre vagy hátra, míg a modell szépen siklik. Ebben a helyzetben mindent véglegesen rögzítünk és a rétegeslemezt az orrtőkébe ragasztjuk. A tolórúd bekötése végett a mozgató mágneshez és az oldalkormány-mozgató karhoz 1-1 ajtócskát vágunk a törzsbe, melyek vászonsarkok segítségével nyithatók. A tolórúd pontos hosszát csak a teljesen helyére tolt készülék esetén tudjuk megállapítani. A kormány kitérését ütközőkkel határoljuk. A kitérés nagysága az első alkalommal jobbra-balra 5-5 foknál ne legyen nagyobb: A tolórudat a mozgató karok furataiba csipesz segítségével dugjuk be. Kiesés ellen az 1 mm-es acéldrót mellé forrasztott 0,6 mm-es acéldrót biztosít. A készülék bekapcsolására szolgáló háromcsatlakozós konnektor az orrtőkébe van beépítve, így a bekapcsolás kényelmes és biztonságos. Az antenna rézcső lehet, mely hátranyúlik a törzsbe. Ennek végére még egy áramvonalas testhez hasonló balzadarabkát ragasztunk, hogy a készülék becsúsztatásánál az antenna vége el ne akadjon a törzs lécbordáiban. Kísérletileg győződjünk meg, hogy az antenna nem akadályozza-e a tolórudat a szabad mozgásban. Az oldalkormány nyugalmi helyzete állandó jobbforduló, a készülék működtetése esetén pedig a kormány balfordulóra lép át.

Az első repítés a teljes összeállítás után siklatás legyen. Ha a gép orrnehéz lenne és még korrigálni kellene a beállításon, akkor a vízszintes csillapító kilépője alá tegyünk alátéteket. Ha a modell orrkönnyű, akkor a készüléket vagy a telepeket kell előbbre vinnünk. A szárny és csillapító közötti állásszögnek azonban 4 foknál semmi esetre sem szabad nagyobbnak lenni, mert a modell dinamikus egyensúlyi helyzete romlik és még helyes beállítás esetén is bukdácsolásra hajlamos lesz.

A gépet először rövid zsineggel húzzuk fel és ellenőrizzük, hogy mindkét irányban egyformán fordul-e, valamint hosszabb ideig tartó forduló esetén nem megy-e át zuhanásba. Ha ilyen veszély jelentkezne, kis felhúzási magasság esetén elkerülhetjük a modell törését. Ilyen esetben az oldalkormány kitérését csökkentjük és megnézzük, hogy a modell nem enyhén orrnehéz-e. "

Hosszabb repülésre csak akkor engedjük a modellt, ha a beállítás tökéletes, és a készülék teljesen üzembiztosan működik.

(A rajz rákattintva új ablakban, nagy méretben megjeleníthető)

Modellkísérleti Intézet

_{♣ Archiválta SRY 2006 augusztus 04. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2006}