IV.
A modellrepülőgépek anyaga és ennek
megmunkálása.
1. Az építőanyagok általános
ismertetése.
Minden műnek a megépítéséhez elsősorban anyagra van szükségünk. Csakis jó anyaggal építhetünk jól repülő modelleket. Hogy már most mely anyagok jók, s melyek rosszak, ennek megállapítására a modellrepülőgépeknél nem olyan egyszerű feladat. Nincs talán még egy hasonló mestermű, mely annyi követeléssel lépne fel, mint épen e magasba vágyó, kis gépmadarak. A puszta elmélet itt nem elég; a papíron, próbák nélkül szerkesztett repülőgépek rendesen nem röpülnek, hiába való minden erölködésünk. A szelek játéka hamarosan megcsúfol bennünket. A tapasztalat, a kísérlet itt a fő s csakis erre támaszkodhatunk. A modellrepülőgépek anyagának a megválasztásakor tehát szakszerű tudásunkat az anyagnak főkép gyakorlati szempontból való értékelésével kell kiegészítenünk. A gyakorlat pedig megtanított már bennünket arra, hogy ezen kis alkotmányok megépítéséhez csakis olyan anyagokat használhatunk, amelyekben az erő és szilárdság a legkisebb súllyal s a legnagyobb rugalmassággal párosul.
A modellrepülőgépekkel foglalkozó kisebb külföldi munkákban számtalanszor találunk ez irányban félrevezető adatokat. A külső dísz és stílszerű kiállítás kedvéért néha oldalakat írnak le például a futószerkezet kerekének papírból való elkészítéséről, holott az első kisérlet már fájdalmasan igazolja hasznavehetetlenségüket. Egy gyorsabb, erősebb leszállás elég az ilyen papírkerekek behorpasztásához. Igazán gyorsan füstbemenő tervek! S milyen károsak a következményei! Hányan veszítik el egy-egy ilyen sikertelen próba után talán örökre edvüket a géprepülés fejlődésére oly nagy fontosságú modellrepülőgépek szerkesztésétől ?!
Jelen sorainkat bizalommal olvashatjuk. Ezen fejezetünkben ugyanis a legnagyobb gonddal és körültekintéssel gyűjtöttük össze mindazokat –s csakis azokat az anyagokat, melyeket az évek hosszú során át végzett kisérletek után, mint kipróbáltakat és megbízhatóakat bárkinek a siker biztos tudatában ajánlhatunk. Hisz ezekkel építi meg modelljeit Amerika, Anglia, Hollandia és Németország repülésért rajongó nemzedéke, pilóták és modellrepülőgépgyárak serege, s jó magunk is ezekből készítjük versenyképes, formás, repülnitudó modelljeinket. Hosszú idők tapasztalatainak leszűrődése ez a fejezet, melyet nemcsak a kezdőknek, hanem a már gyakorlottabb, ügyesebb modellkészítőnek is ismerniök és tudniok kell, hacsak járatlan, kétes utakon haladva, nem akarják újból felfedezni mindazokat a bevált igazságokat, melyeket nagytürelmű elődeink már oly sokszor igazoltak.
Minden jó munkához, mint már említettük, jó anyagot is kell választanunk. A modellrepülőgépek készítésénél főanyagunk a fa. Általában csomómentes, jó száraz fákat használunk, melyek feldolgozásuk után nem vetemednek meg s így a gépen semmiféle káros elváltozást sem okoznak. Azoknak akik nem rendelkeznek kellő szerszámokkal, legjobban ajánljuk a hársfát. Ez a puha fa ugyanis egyrészt a legegyszerűbb eszközökkel is könnyen megmunkálható, másrészt meg szilárdsága és szívóssága miatt a legtöbb géprész elkészítésére alkalmas. De megfelel az égerfa, jegenyefa, vagy a jól gőzölt bük-, dió-, kőris- és jávorfa is. Felhasználhatjuk még a válogatott, egyenesszálú lúcfenyőt, melyet szívóssága, könnyűsége és rugalmassága miatt becsülnek a modellkészítők. Egyes erősebben igénybevett géprészek (futószerkezet, szárnygerinc) gyártásához néha a vékonyszálú vörösfenyőt választjuk. Sohase használjuk azonban frissen vágott állapotban, mert ilyenkor tele van még illó gyantaanyagokkal, melyek később jó részben elpárolognak belőle. A frissvágású vörösfenyő rendesen igen nedves, ragadós tapintatú, vékonyabb lécekre hasítva nagyon könnyen hajlítható és jóformán alig rugalmas. Megszárítva ellenben rendkívül rugalmas és szilárd, miért is vékonyabb lécformában főleg olyan részeknél alkalmazzuk, melyek erősebb ütődéseknek, töréseknek vannak kitéve.
Mellékelt táblázatunk a leginkább használt fanemek fajsúlyának (Fajsúlyon a térfogategységben, vagyis 1 cm3-ben foglalt tömegnek a súlyát értjük. 1 cm3 3C°-ú tiszta víznek a fajsúlya 1 gramm-súly.) számértékét mutatja:
|
A fa neve |
A friss fa |
A száraz fa |
|
Fajsúlyának számértéke |
||
|
Hársfa |
0,79 |
0,45 |
|
Égerfa |
0,90 |
0,55 |
|
Jegenyefa |
0,89 |
0,60 |
|
Jávorfa |
0,89 |
0,68 |
|
Kőrisfa |
0,85 |
0,69 |
|
Bükkfa |
0,99 |
0,72 |
|
Diófa |
0,88 |
0,73 |
Igen jó szolgálatot tesznek a modellrepülőgépek építésekor a borítólemezek, furnérok, vagyis a gyökértuskókból és keményebb fákból fűrészelt, vagy hasított, ¼-3 mm vékony falemezek. A közönséges, egyrétű furnérlapok azonban nagyobb darabokban igen könnyen hasadnak. Helyettük tehát inkább az úgynevezett kontrafurnérokat használjuk, melyek 3, 5 vagy 7 réteg furnérból készülnek úgy, hogy az egyes furnértáblákat szálirányukkal egymásra merőlegesen összeenyvezik és szorítótáblák között megszárítják. Az így összeragasztott borítólemezek aztán már nem hasadoznak olyan könnyen, mint az egyrétű s ép e hasadozásuk miatt alig használható, közönséges furnérok, hanem rendkívül szívósak s nem vetemednek meg. Legtöbbször szárnybordák készítésénél és enyvezések biztosításánál alkalmazzuk, de nagyobb modellek törzsét is bevonhatjuk velük.
Rendkívül hálás s talán a legideálisabb modellanyag a spanyol és a bambusznád. Főleg az utóbbit szeretik modellezőink, mert nemcsak rendkívül könnyű és hajlékony, hanem kiválóan rugalmas, erős és szívós is, úgyhogy minden irányú igénybevételnek kitűnően ellenáll. A spanyolnád is bármily formába hajlítható, de megvan az a rossz tulajdonsága, hogy nedvességet szív magába, s hogy a vége igen gyorsan kezd foszlani. Míg tehát ez utóbbi inkább az ívelő szárnyfelületeknél, addig a bambusznádat a futószerkezetek, szántalpak s általában olyan szervek készítésénél használjuk, melyek az indulás és leszállás zökkenéseit fogják fel s osztják meg az egész géppel.
A fémek közül az alumínium, réz, vas és acél szerepelnek mint építőanyagok. Rendesen cső, drót vagy lemez formában használjuk őket. Ha a modellgépeknek annyira fontos súlyviszonyokat s az anyagnak könnyű megmunkálását vesszük figyelembe, akkor szinte természetes, hogy az alumíniumé az elsőség. Az alumínium fajsúlya ugyanis 2.6 g súly vagyis körülbelül háromszor kisebb, mint a 7.8 , 7.5 vagy a 8.4 g fasúllyal bíró acélé, vasé és rézé. S hogy mégsem használunk kizárólag csakis alumíniumot, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy a tapasztalatok szerint az acél, vas vagy a réz egyes gépalkatrészek elkészítésére nagyobb súlya dacára is jobban felhasználhat, mint az alumínium. Csak az acéldrótnak 6-7-szer nagyobb húzószilárdságra (Húzószilárdságon a feszítésnek azt a határát értjük, melynek átlépésével a test elszakad. Rendesen mm2-ekre eső kg súlyban szoktuk kifejezni. Az alumíniumdrót húzószilárdsága pl. 25 kg négyzetmilliméterenkint, vagyis 1 mm2 keresztmetszetű alumíniumdrót 25 kg súlyt bír el. Ennél nagyobb súly a drótot már elszakítja.) kell gondolnunk s már is igazolva látjuk állításunkat.
Az alumíniumot elsősorban csőformában alkalmazzuk. Könnyűsége és szilárdsága jellemzi. A csövek falvastagsága rendesen 1/2 milliméter. A nagyobb átmérőjű, 8-10mm-es csövekből a kisebb modellek törzsét és szárnygerincét szoktuk gyártani, vagy pedig futószerkezeteket készítünk belőlük. A cső szilárdságának a fokozására és esetleges kikönyökösödésének a meggátolására spanyolnádat vagy puha és könnyű fenyőfát, úgynevezett famagot is szoríthatunk a csőbe, ami különösen a futószerkezetnél ajánlatos. A francia modellkészítők annyira szeretik az alumíniumcsöveket, hogy sokszor a repülőgép teljes vázát ilyen csövekből állítják össze. Nagyon jó szolgálatot tesznek a gömbölyű fa agy cső alkatrészek összekapcsolásakor az alumíniumból gyártott kapcsolócsövecskék, melyekből ma már úgyszólván mindenféle kapcsoláshoz találunk formát.
A 41-ik ábránkon néhány mintát mi is bemutatunk. Az alumíniumcsövek mellett főleg a lemezek szerepelnek. Rendkívül sok irányban használhatjuk fel őket. A csöveket helyettesítő kis vasalások, „papucsok”, készítésére (92. ábra), vagy —, L és T formában kimetszve, a lapos és szögletes pálcák vagy rudak összekapcsolására szinte nélkülözhetetlenek. Alumíniumlemezekből készülnek néha a csavarszárnyak, kerekek és keréktartó villák is. Legkisebb tere van az alumíniumdrót felhasználásának. Húzószilárdságának kicsiny volta miatt legfeljebb csak szegecselésnél vesszük igénybe.
A rezet az alumíniumhoz hasonlóan szintén három formában használjuk: mint csövet a légcsavar tengelyének csapágyánál s a mótoros gépek mótorának tartószerkezeténél; mint lemezt az alumínium csövecskékhez hasonló kapcsolóhüvelyeknek és papucsoknak, valamint a lapos és szögletes pálcák összekötésére szolgáló —, L és T formájú pántoknak a készítésénél; mint drótot pedig, a kemény rézdrótot, acéldrót hiányában a szárnyak kikötésénél, a lágyabbat pedig főleg szegecselésnél. Az egyes gépalkatrészek összekötésére szolgáló, kisméretű facsavarok, anyás-csavarok és apró szegek is javarészt rézből készülnek.
A vas és acél inkább csak drót formában fordul elő. Itt is a rugalmasabb és erősebb acéldrót játssza a főszerepet. Kisebb gépek futószerkezetéhez, hátsó szántalpakhoz, szárnyak készítéséhez és kikötéséhez használjuk. Az első három esetben 0.5-0.8-1 mm-es, a negyedikben pedig 0.05-0.1-.0.2 mm-es drótszálat választunk. Vasdrótból főleg gumitartó kampókat szoktunk készíteni.
Rendkívül fontosak a szárny, egyensúlyozó és kormányzófelületek bevonására szolgáló anyagok. Beszerzésüknél főképen arra ügyeljünk, hogy alig nyújtható, sima, sűrű, erős, tartós és könnyű anyagokat válasszunk. Ma már sok ilyen fedőanyag áll a modellkészítők rendelkezésére. A legegyszerűbb és legolcsóbb talán a papiros. Különböző fajai közül a selyempapirost, másolópapirost és a pergamentpapirost említjük fel, amelyeket azonban, hogy a légkör nedvességét magába ne szívhassák s meg ne ráncosodhassanak, még lakkal vagy firnisszel kell bevonnunk. A papirosnál tartósabb, jobb, de egyúttal drágább fedőanyag a selyem, batiszt és a vászon, melyeket szintén még telíteni, impregnálni szoktunk. Teljesség kedvéért felemlítjük még a gumival bevont fedőanyagokat is, minőket a külföldi cégek már szép számban gyártanak. Különösen figyelemre méltók a müncheni Metzeler s a lepzigi Braune cégnek ilyfajta gyártmányai. Igaz, hogy ezeket a fedőanyagokat nagyobb súlyuk miatt inkább csak a nagyobb modelleknél szoktuk felhasználni.
A modellrepülőgépek legfontosabb építőanyagait e néhány sorban már le is tárgyaltuk. Nem szóltunk azonban még az ugyancsak szükséges mellékanyagokról. Nincs is róluk sok mondanivalónk. Legfeljebb csak felemlíthetjük, hogy munkánk közben még erős cérnára, ragasztószerre, parafinra, sellakkra és a mótorok különféle anyagára is lesz szükségünk, s hogy mindezekre a későbbiek folyamán amúgy is külön rátérünk.
Láttuk tehát az építőanyagok felhasználásának sokféleségé. Számtalan esetet sorolhattunk volna még fel, de ezt nem tettük, mert nem is tehettük. Hiszen nap-nap után újabb dolgok kerülnek felszínre. Szabad szárnyat adunk itt mindenkinek, hadd gondolkozzék, s hadd keressen modellrepülőgépe elkészítésekor az itt leírtaknál egyszerűbb, jobb és tökéletesebb anyagokat s alkalmazási módozatokat.
♣ Archiválta SRY 2007 június 29. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2007