a) A faanyagok megmunkálása.
A faanyagok megmunkálását rendesen fűrészeléssel kezdjük. A nagyobb darabokat durvább fogú fűrésszel, a kisebb, finomabb részeket pedig rendesen lombfűrésszel fűrészeljük ki. Az egyenes vonalak mentén való fűrészeléshez a széles lapú deszkafűrészt, a görbe vonalak, mint pl. a légcsavar és a szárnybordák mentén való fűrészeléshez pedig a keskenyebb pengéjű kanyarító fűrészt használjuk.
A fűrészelés után a gyalulás, faragás, metszés vagy hasítás szokott következni. A kezdőket figyelmeztetjük arra, hogy a gyalulás megkezdése előtt mindenkor figyeljék meg a fa rostjainak az irányát, mert sohasem szabad a szálak ellenében dolgoznunk. Ha a megmunkálandó fadarab szálai nem futnak a határoló lapokkal párhuzamosan, akkor mint a 42-ik ábránk szemléltet, a felső és az alsó oldallapon mindig a nyíl irányában gyalulunk. A gyalu ilyenkor egyenletes, vékony forgácsokat vesz le a lécről anélkül, hogy ebbe belehasítana.
A hosszú keskeny lécek végeit az asztalhoz szorítjuk s a rögzített végektől kiindulva Ily módon megmentjük a könnyen hajló lécet a kettéroppanástól. A bambuszt nem szoktuk legyalulni, a furnérokat nem is lehet.
Faragásról főképpen a légcsavarok készítésénél, metszésről pedig leginkább a furnéroknál van szó. Ez utóbbiakat, mivel a fűrészelés legtöbbször a lemezek szálmenti hasadását idézi elő, rendesen éles késsel vagy gyalupengével metsszük.- Hasítani a bambuszt szoktuk. Ennek szálai ugyanis annyira szépen, párhuzamosan futnak egymás mellett, hogy késünkkel kissé bemetszve, bármilyen vastag lemezkéket pattanthatunk le róla.
A faanyagok megmunkálásának következő fázisa a ráspolyozás és reszelés. A kifűrészelt darabokat e két művelettel hozzuk a kívánt alakra. Először durvább vágású, nagyoló reszelőkkel dolgozzunk a csak ezek után vesszük kezünkbe a finomabb vágású, simító reszelőket, amelyekkel aztán megadjuk a szép sima és egyenletes felületet.
Nagyon sokszor kell a repülőgépek egyes részeit, mint pl. a szárnyfelületeteket görbe vonalakkal határolnunk. Az ilyen görbületek elkészítéséhez önként kínálkozik a spanyolnád és a bambusz. Sokszor nyúlunk azonban közönséges fához is, melyből ezeket a görbületeket egy kis gonddal szintén igen könnyen előállíthatjuk. A hajlításhoz mindenekelőtt a görbületnek megfelelő sablont, mintát készítjük el. Az eljárás rendkívül egyszerű. Egy deszkadarabra felrajzoljuk a kívánt görbületet s ennek mentén szegeket verünk a deszkába. Majd a lécnek, spanyol- vagy bambusznádnak a meghajlításához fogunk. A legyalult és kikészített lécet, illetőleg a megfelelő nagyságú bambusznádat forró gőz fölé tartjuk, vagy forrásban lévő vízben egy ideig főzzük. A fa és a bambusz ily módon idomítható lesz és könnyen hajlik. Ha ezen képlékeny állapotában a sablon szegeihez szorítjuk s a másik oldalára néhány biztosító szeget verünk, akkor a léc megszáradása után, melyet száraz, meleg helyen gyorsíthatunk is, megtartja görbített alakját.
A gőzből kiemelt és a sablonra illesztett bambusznádat legjobb azonnal hideg vízzel lehűteni, mert a lassú hűtés esetén nem tartja meg pontosan görbületét. A spanyolnádat először huzamosabb ideig vízben áztatjuk s azután a formára illesztve, erős melegben, de nem a tűz fölött, gyorsan megszárítjuk. Így készítjük nemcsak a már említett szárnyfelületkeretet, hanem a szántalpakat s a modellrepülőgép egyéb meghajlított farészeit is.
A léceknek és pálcáknak főképpen a sarkokon való összeillesztése és egymásbaeresztése a 43-ik ábránk szerint szokott történni, vagyis az egyik pálcának a végére csapot készítünk s ezt jól beenyvezve, a másik pálca végébe vájt megfelelő barázdába szorítjuk. Rendesen –s ezt ajánljuk is- furnérlemezt is erősítünk még az összeillesztett lécekre (90. ábra). Ily módon csaknem szétválaszthatatlan kapcsolásokhoz jutunk. Nagyon jók és tartósak a 44-ik és 45-ik ábrán szemléltetett összeillesztések is, melyeket minden további magyarázat nélkül is megérthetünk.
Az enyvezést illetőleg vigyázzunk az enyv minőségére. Barna vagy fehér csontenyvet vásároljunk. Minden festékkereskedésben bőven kaphatunk ilyet. A megvásárolt enyvet azután használat előtt egy nappal hideg vízben áztatjuk, miáltal a csontkeménységű enyv 8-10 óra múlva megduzzad és porcogós puha lesz. Ezen állapotában jut az enyvfőzőedénybe, amelynek átmetszetét a 46-ik ábrán szemléltetjük. Mint látjuk, két egymásba illő, egyszerű edény ez, melyek közül a kisebbikbe öntjük az enyvet, a nagyobbikat pedig annyira töltjük meg vízzel, hogy az enyvet tartalmazó kisebbik edény jórésze a vízbe merüljön.
Az enyvet így sohasem melegítjük közvetlenül a tűzön, hanem mindig a külső edény vízében. A külső edényt pedig a kályhán, illetőleg borszesz- vagy gázlángon hevítjük. Ezen berendezésünkkel elérjük azt, hogy enyvünk sohasem ég az edény fenekéhez, s hogy huzamosabb ideig folyékony is marad. Az odaégett enyv ragasztóképességét elveszti, darabossá, hasznavehetetlenné válik. Ugyancsak veszélyezteti a ragasztás tartósságát a pornak vagy bármely más piszoknak az enyvbe való befőzése is. A beszáradt enyvet tehát felmelegítés előtt mindenkor gondosan le kell öblítenünk, tisztára kell mosnunk. Vigyáznunk kell még az enyvezendő részek tisztaságára, valamint arra is, hogy ezek felülete szép egyenletes legyen. Az enyvezést száraz, lehetőleg meleg és erősebb légjárástól mentes helyen végezzük. Az enyvet forrón, a sűrű méznél valamivel hígabb állapotban, ecsettel kenjük az összeragasztandó helyekre. Az összeillesztett részeket azután szorítóba tesszük s mindaddig bennhagyjuk, míg az enyv meg nem merevedett. A fölösleges enyv kisajtolása céljából esetleg súlyokat is rakhatunk az összeenyvezett tárgyakra.
Az enyvezés keretén belül felszólítjuk mindazokat, akik eddig halenyvvel (syndetikonnal) dolgoztak, hogy vegyenek búcsút tőle, mert a modellek készítéséhez egyáltalán nem jó ragasztóanyag. A nedves levegőn ugyanis könnyen meglágyul, aminek következtében azután az összekötött helyek hamarosan szétválnak. Az egyetlen mód, amellyel a tőle megválni nem akarók még segíthetnek a bajon, az, hogy a halenyvvel összeragasztott helyeket vékony sellakkréteggel vonják be.
A kidolgozott faalkotórészeknek, mielőtt még összeszerelnők, egy végső simítást is kell adnunk. Valósággal ragyogniok kell a repülőgépeknek, mint a legfényesebb bútoroknak. Nagy gondot kell tehát fordítanunk az egyes alkotórészek kicsiszolására és fényezésére. Ezzel ugyanis nemcsak azt érjük el, hogy gépünknek tetszetősebb formája lesz, hanem, ami ennél százszorta fontosabb, azt is, hogy a levegőnek az egyes géprészekhez való súrlódása nagy mértékben csökken. A szerelésre kész darabokat tehát először durva, majd finom üvegpapirossal kell lecsiszolnunk. Ez a legkevesebb, amit követelhetünk. Aki több gondot fordít munkája csinosságára, az jól teszi, ha a lecsiszolt faalkatrészeket vékonyan lenmagolajjal dörzsöli be s azután az egészet teljesen finom üvegpapirossal újból végigcsiszolja. Majd az így kidolgozott fát politúrral (Politúra-oldatot úgy készítünk, hogy denaturált spirituszban sellakkot oldunk fel. Az oldatnak nem szabad sűrűnek lennie. A kész oldat barna színű, kissé zavaros folyadék, mellyel ha ujjunkat megnedvesítjük, néhány pillanat múlva tapadó réteget kapunk. Sellakkot minden festékkereskedésben kaphatunk.)
megnedvesített vászonrongyocskával addig dörzsöli, amíg lassan kifényeződik. A politúrozásnál vigyáznunk kell arra, hogy a politúrozó rongyocskánk ne legyen túlságosan nedves, s hogy az egyszer kidörzsölt részhez rögtön vissza ne térjünk, mert különben a még meg nem száradt réteget újra lemossuk. Időnként csepegtessünk igen kevés lenolajat a fényezendő fára s ezt rongyocskánkkal szétkenve, folytassuk tovább műveletünket. Egy kis gyakorlattal mindenki hamar rájön a modellozáshoz szükséges politúrozás titkára.
Említettük már, hogy a repülőgép alkatrészeinek a lecsiszolásával és politúrozásával nemcsak a gép csinosságát növeljük, hanem a levegőnek a géphez való súrlódását is csökkentjük. Most hozzáfűzzük még, hogy a politúrozás a gépnek faalkatrészeit, mint zománcréteg, a légköri nedvességtől is megóvja, úgyhogy ez a legjobb módszer a fa vetemedésének a megakadályozására. A politúrozott részek emellett nem piszkolódnak, s így azoknak olajos, piszkos kézzel való megérintése sem válik a repülőgép csinosságának rovására.
♣ Archiválta SRY 2007 június 29. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2007