SRY MODELLEZŐ KÖNYVTÁR


Petrik Ottó

Légpárnás jármű modellje

 

Elektromos szerelvények

 

  Elsősorban az áramforrásokról szó­lunk. A jelenleg kereskedelmi for­galomban levő, játékok és model­lek hajtására szolgáló elektromos törpemotorok szinte kivétel nélkül csak egyenárammal üzemeltethetők, ún. perma- (azaz állandó mág­nes állórésszel rendelkező) moto­rok. A továbbiakban csak az ezek­hez alkalmas áramforrásokkal fog­lalkozunk.

 

58. ábra.

 

  Az 58. ábrán két, legismertebb NDK gyártmányú - szakboltjaink­ban kapható - játéktranszformátor fő méreteit mutatjuk be. Ezek a 220 V-os világítási hálózathoz csat­lakoztathatók; kimenetükön az em­lített motorokhoz szükséges törpe­feszültséget adják le. Ugyanezen az ábrán látjuk a transzformátorok egyenáramú kivezetésének polari­tását is: ha a szabályozó gombját jobbra forgatjuk, a jobb oldali kivezetésen jelenik meg a pozitív pólus. Az F2 típus (F = Fahrtrafo rövidítése - gyártja VEB Berliner TT-Bahnen) 2-12 V között finom fokozatokban szabályozható egyen­feszültséget ad; névleges áramerős­ség és terhelés 600 mA. Az FZ1 típus (FZ = Fahr- und Zubehör­trafo - gyártja VEB Piko, Sonne­berg) a bal kapocspáron 16 V vál­takozó feszültséget szolgáltat, a jobb oldalin 2-12 V között foko­zatmentesen szabályozható egyen­feszültséget. Mindkét kör névleges áramerőssége 1,2 A.

 

59. ábra.

 

  Ez a transzformátor egymástól elektromosan független váltakozó és egyenáramú körrel rendelkezik, így több célra is előnyösen használha­tó. Kapcsolási vázlatát az 59. ábrán közöljük. A jelölések a következők: 1. hálózati csatlakozás; 2. primer tekercsek; 3. a váltakozó áramú táp­kör szekunder tekercse; 4. az egyen­áramú kör szekunder tekercsei; 5­6. túláram hőkioldók; 7-8. zárla­tot vagy túlterhelést jelző izzók; 9. feszültségszabályozó csúszóérint­kező; 10. pólusváltó átkapcsoló; 11. egyenirányító híd (Graetz-kap­csolás); 12. a váltakozó áramú kör csatlakozó csavarkapcsai; 13. az egyenáramú kör csatlakozó csavar­kapcsai.

 

  Ha áramforrásunk nem ad le ele­gendő feszültséget vagy áramerős­séget, akkor többet kell belőlük összekapcsolnunk. Transzformátorok ilyen kapcsolását a 60, ábrán mu­tatjuk be. Az a ábra szerinti soros kapcsolással növeljük a feszültsé­get; a bal oldali transzformátor ma­ximuma felett a jobb oldalival tu­dunk tovább szabályozni. Ha bár­melyik transzformátor szabályozója 0-állásban van, az áramkör meg­szakad! A b ábrán látható két­ transzformátor párhuzamos kap­csolása az áramerősség növelését célozza (például nagy fogyasztású motorhoz). Ügyeljünk arra, hogy csak azonos típusú transzformáto­rokat kapcsoljunk párhuzamosan, és a szabályozó gombok is mindig azonos helyzetben (feszültségen) álljanak!

 

60. ábra.

 

A két kapcsolás kombinálható is, ekkor azonban, pl. a négy transz­formátor együttes kezelése már meglehetősen bonyolult. Ilyen eset­ben az FZ1 transzformátor említett független áramköreit előnyösen használhatjuk ki, amire a 61. ábrán látunk példát. Az alapkapcsolást az a vázlat szemlélteti: a váltakozó feszültségű kört - egyenirányítás után - az egyenfeszültségűvel sor­ba kapcsoljuk. Így a kb. 14 V alap­feszültségen túl (tekintve, hogy az egyenirányítón valamelyest esik a feszültség) még további 12 V-os tartományban kapunk szabályoz­ható feszültséget. Ügyeljünk arra, hogy a szabályozó gombot csak jobbra forgassuk el! Ha nagyobb tartományban van szükségünk szabályozható feszültségre, akkor ezt a b ábra szerint egy háromállású, hárompólusú átkapcsolóval érhet­jük el. Az ábrázolt helyzetben 2-12 V között a gombról közvetlenül szabályozunk. A szélső helyzetet elérve középállásba kapcsolunk, a most már állandófeszültségű egyen­áramú körre. Az ekkor esetleg fel­lépő, kellemetlen feszültségugrást beállítható kengyeles ellenállással egyenlíthetjük ki - természetesen terhelés alatt. A szabályozó gom­bot közben kezdő helyzetig (de nem 0-állásba !) visszaforgatjuk, majd a kapcsoló harmadik állásá­ban a szabályozott feszültséget kb. 24-26 V-ig tovább növelhetjük. A c ábrán házilag könnyen elké­szíthető átkapcsoló vázlatát mu­tatjuk be; lényege, hogy az érint­kező karok- egyidejűleg két-két gombon állnak (ezekhez pl. Milton­kapcsot használhatunk). A biztos érintkezés érdekében fontos, hogy az összekötőrúd és az érintkezők kapcsolata laza legyen.

 

61. ábra.

 

62. ábra.

 

  A modelljeink üzemeltetéséhez megfelelő néhány, nálunk ma be­szerezhető elektromos törpemotor fő méreteit a 62. ábrán foglaltuk össze. Legfontosabb adataik a kö­vetkezők:

a)         BJH (Budai Járási Háziipari Szövetkezet) típusú motor, 3, 4, 5, 6 és 12 V üzemfeszültségre készül; fordulatszámok 5000-9000 f/min. között. Súlyuk 63 p.

b)         A csehszlovák kötött pályás elektromos autó motorja (Igla), üzemfeszültség 9 V; golyósan csap­ágyazott tengellyel. Súlya 55 p.

c)         Piko (NDK) 3021 típusú motor elemes játékokhoz, üzemfeszültség 4,5 V; fordulatszám 3500 f/min. Súlya 65 p. Teljesen hasonló a MEW (Meininger Elektrogerate Werk) cég KM típusú motorja, azzal az eltéréssel, hogy fordulatszáma 2650 f/min.

d)         Piko-motor, az előbbi rövidebb változata, súlya 36 p.

 

  Az eddig felsorolt motorok légsűrítő hajtásához alkalmasak, a légcsavarhoz a következő könnyebbeket használjuk:

e)         MFW KM VIIIc-38 típusú motor, üzemfeszültsége 12 V; fordulatszáma 6300 f/min. Súlya 18p.

f)          Piko 2024 típusú motor (az N építési nagyságú modellvasúti járművekben), üzemfeszültsége 12V; fordulatszáma 7000 f/min. Súlya 15p.

 

63. ábra.

 

  A járművekbe beépítendő további szerelvények a vezérléshez szükséges elektromágnesek. Általában két mágnesre vagy egy mágnespárra van szükség; ehhez felhasználhatjuk a modellvasúti kitérőkben lévő ikertekesrc állítómágnest. Igen könnyű pl. a Piko P 31 típusú HO építési nagyságú ki­térő mágnese. Problémát okozhat a háromállású mágnesek megoldá­sa, ezért erre a 63. ábrán példát mutatunk be. Az a) esetben két különálló mágnest használunk, és az állítókart modellező gumival tart­juk középhelyzetben. Ha súlycsök­kentés érdekében csak egy mágnes beépítését tervezzük, egy mechani­kusan reteszelt megoldást a b) áb­rán látunk. Ez utóbbinak hátránya, hogy középhelyzetben a mágnes állandóan bizonyos alacsonyabb fe­születségen van; továbbá csak hosszas kísérletezés után tudjuk a szerkezetet megfelelően beállítani. A 45. ábrával kapcsolatban meg­említettük a háromállású állandó mágneses vezérlést. Megoldási el­vét a 64. ábrán látjuk. Lényege, hogy két rövid, állandó mágnest azonos polaritással szembefordítva egy tekercsbe helyezünk, és így az állítást az elektromos polaritás át­váltásával végezhetjük (lásd a 70/d ábrán). A mágnes magjához pl. képcsőhangoló keramikus mágnes­ből letört rövid hengereket hasz­nálhatunk, alumínium fóliával ös­szeragasztva őket.

 

64. ábra.

 

  Néhány szó a különböző egyenirá­nyítókról. A vezérlőegységekben szelénlemezeket használhatunk. Tudnunk kell róluk, hogy terhelhe­tőségük kétutas kapcsolásban 50 mA/cm2 áramsűrűség; egyutas szelepelés esetén ennek a fele. Így például 1,2 A terhelésnél Graetz­féle kapcsolásban négy, legalább 50x50 mm-es, vagy 60 mm Ø-jű lemezt kell használnunk. Ugyan­erre a célra nagyobb diódák is megfelelnek, így elsősorban a GEN-54 típus, még hűtőlemezek nélkül is. A járművekben kisebb méretűekre van szükség; a rövid ideig tartó üzemhez jól használ­ható 150 mA-rel terhelhető OA 1182 vagy a SI EK6, illetve az AY 106 típus.

 

  A vezérlőegységekben ellenállások­ra is szükségünk lehet. Igen jól megfelel a viszonylag kis méretű Remix huzalelleállás (65. ábra), amely a kereskedelemben 15, 33 és 45 Ω értékkel kapható. Kön­nyen készíthetünk belőle beállít­ható vagy csúszókaros, szabályoz­ható ellenállást.

 

65. ábra.

 

Elektromos üzemű légpárnás mo­dellekhez kapcsolóként célszerű, ha egyszerű nyomógombot vagy ka­ros billenőt használunk, mivel ezek nem tartósan beállított, hanem ál­landóan kezelt szerkezeti elemek. A következőkben két házilag is egy­szerűen elkészíthető, célszerű meg­oldást mutatunk be.

 

  A 66/a ábrán az úgynevezett két­gomb-vezérlés szerkezeti felépí­tését a b) ábrán pedig kapcsolási vázlatát látjuk. A két gomb közül az egyik váltott lenyomásával tudjuk a kimenő vezetéken a polaritást vál­toztatni, és ezzel pl. egy motor for­gásirányát átváltani.

 

  Karos kivitelben hasonló pólusvál­tót látunk a 67/a ábrán. Az egy­szerű átkapcsolót azonban ellen­állásos szabályozóval is kombinál­hatjuk, a b ábra szerint. A kimene­ten jelentkező polaritást a kék nyíl mellett tüntettük fel. A kar tenge­lyére szerelt excenteres kapcsoló geometriai adatait a c) ábrán ta­láljuk.

 

66. ábra.

 

67. ábra.

 

Előző rész

Következő rész

Vissza a tartalomjegyzékhez

 

♣ Archiválta SRY 2008 október 19. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008