SRY MODELLEZŐ KÖNYVTÁR


 

Eredeti megjelent:

Modellezés

1992. V.szám 6. old.

 

Dr. Günter Miel

Elektromos versenymodellek törzsének kialakítása (I.)

 

I rész

II. rész >>

III. rész  >>

IV. rész >>

 

 

Cikksorozatunk a verseny, vagy speedmodelleknek nevezett siklóhajók tervezésének kérdéseivel foglalkozik. Szerzőnk az RC Rennboote szakírójaként már számos érdekes írást publikált ebben a tárgykörben.

 

A siklómodellekkel az Olvasó, vagy mint fantázia szülte sport­hajókkal, vagy mint egy eredeti mintához teljesen hű modellel találkozhat. A sportmodelleket besorolási osztályukon belül a maximális sebességre, a meg­kívánt menetidőre és a szüksé­ges stabilitásra tervezik. Így megkülönböztetjük az F1-E kategóriába tartozó sebességi modelleket - melyeknél a kitű­zött versenypályát távvezérel­ten egyszerre csak egy hajó teljesíti-, és az FSR kategóriát, melyeknél egy regattában ma­ximálisan tizenkét modell ver­senyez egyidejűleg a bóják kö­rül. A sporthajók bizonyos mér­tékig a kísérleti nyúl szerepét töltik be az inkább szórakozás­ból, épített és úsztatott hason­más siklómodellek számára. Ez utóbbiak törzsének kialakí­tása során a tervező messze­menően szabad kezet kap.

 

1.ábra

Gyári alkatrészekből készült versenymodell. A viszonylag kis

sebesség miatt, a stabilitásukkal szemben támasztott követelmények nem olyan szigorúak,

mint a sportmodelleknél.

 

Ez a látszólagos előny azonban a dolgot egyáltalán nem teszi egyszerűvé. A test tervezése során mindenekelőtt rengeteg figyelembeveendő tényező és egymásnak ellentmondó köve­telmény között kell értelmes kompromisszumot találni. Ezekkel a hajókkal szemben támasztott igények a követke­zők:

- a modellnek gyorsnak (a töb­bieknél gyorsabbnak) kell len­nie,

- meglehetősen hosszú utat kell megtennie, és minden kö­rülmények között stabilan kell haladnia.

 

Hogyan érvényesíthetők ezek az feltételek a törzs kialakítása során ?

A hajómodelleknél két műkö­dési állapotot, vízkiszorítással történő és siklóhaladást külön­böztetünk meg. Kiszorításos haladás estében a test a vízvo­nalán úszik. A hajtóerőnek le kell küzdenie - a túlnyomórészt hullámellenállásból adódó-, menetellenállást. A sebesség­gel arányosan erősen növekvő hullámellenállás elég hamar a modell sebességének korlátjá­vá válik. Ha azt szeretnénk, hogy járművünk gyorsabban haladjon, akkor ezt a tényezőt csökkenteni kell. Ezt a modell törzsének - növekvő sebesség mellett-, a vízből való kiemel­kedésével lehet elérni. Ehhez olyan sebességfüggő hidrodi­namikus felhajtóerő szükséges, melyet a, testnek saját magának kell létrehoznia. Ha vízben síklemezt húzunk (vagy tolunk) α állászög alatt, akkor arra az FA felhajtóerő és az FR ellenállás hat.

 

2.ábra

Erők keletkezése az áramló vízbe ferdén bemerülő síklap esetében.

 

 Ebből több következtetés vonható le. A felhajtóerőnek pontosan olyan nagynak kell lennie, mint a mo­dell súlyának. A jó hatásfokú meghajtás érdekében a hajó súlyát a lehető legkisebb érté­ken kell tartani. Más szóval siklómodellünk könnyű felépít­ményű legyen, természetesen a szükséges szilárdság bizto­sítása mellett. Az FR ellenál­lás-összetevőt alacsony érté­ken tartsuk, mert így kisebb tel­jesítményű motorra lesz szük­ségünk. Mivel az FR erő az α beállási szögtől és a súrlódási ellenállást kiváltó felület nagy­ságától függ, e két tényezőt szintén kis értéken kell tartani. Ezek a meggondolások sima vízfelületre és egyenes hala­dásra vonatkoznak. A teljes siklásban haladó modell ábrá­ján világosan felismerhető, hogy a vízzel csak a test hátsó harmada érintkezik.

 

3.ábra

Sebességi modell teljes lendületben. A vízfelülettel ilyenkor csak a

hajófenék egyharmada érintkezik

 

Mi történik azonban akkor, ha a víz felülete hullámos, vagy ha a hajónak fordulót kell vég­rehajtania ? Ekkor a probléma nem csak nehézzé, hanem ér­dekessé és technikailag izgal­massá is válik. A stabilitási meggondolásokba nem csak a hullámos vízfelületen és ka­nyarban való haladás követ­keztében fellépő, hanem a haj­tómű által kifejtett erőt is be kell vonni. Ezáltal a dolog elég komplikálttá válik. A siklómo­dell stabilitását legcélszerűbb a test három tengelye irányá­ban tanúsított viselkedése alapján vizsgálni. Ebből von­hatók le aztán a hajótörzs ki­alakítására vonatkozó végkö­vetkezések is.

 

4.ábra

A hajómodell testtengelyei és stabilitási összetevői.

 

♣ Archiválta SRY 2005 június 22. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2005