Eredeti megjelent:
HungAvia Új Szárnyak
1991. 11-12. szám
26.-27. old.
Az „EMESE”
Hetven évvel ezelőtt,
1921. november 10-én alakult meg a Műegyetemi
Sportrepülő Egyesület (NSrE, a repülővilágból
kapott becenevén: az Emese). Kényszerű kihagyásokkal ugyan, de azóta is folyamatosan működik, így hazánk legrégibb
repülőegyesülete. Repülőgép-tervezési, építési munkái, pilótáinak nagyszerű
teljesítményei révén az elmúlt 70 év alatt mindenkor meghatározó tényező volt a
magyar repülés fejlődésében. Sportrepülésünk jövőjének kialakítása
szempontjából nem közömbös e történeti korszak részletes ismerete és
tapasztalatainak felhasználása.
Az első világháború utáni időszakban repülőink azonnal hozzákezdtek a megmaradt repülőgépek, műszaki felszerelések összegyűjtéséhez, a polgári repülés fejlesztéséhez. Működtek már repülőgyárak Albertfalván, Aszódon és Mátyásföldön, indult pilótaképzés Budapesten, Szegeden és Szombathelyen, postajáratok közlekedtek, amikor az 1920.június 4-én megkötött trianoni békediktátum megtiltotta hazánkban a katonai repülést és a repülőgépek gyártását. Mivel a polgári repülésre még nem vonatkozott a tilalom, 1920. november 7-én a budapesti Rákosmezőn megtartották a háború utáni első nagy repülőnapot.
A Műegyetemen –Pál Andor tábori pilóta vezetésével- három hónapos elméleti pilótatanfolyamot indítottak. Az 50 résztvevő közül a 10 legjobban vizsgázónak repülőkiképzést ígértek. Már a tanfolyamon felmerült egy tervezéssel, építéssel, kiképzéssel foglalkozó repülőegyesület gondolata.
1921. július 26-ától, a békeszerződés ratifikálásának napjától hazánkban teljes repülési és repülőgépgyártási tilalom kezdődött. Eredetileg 6 hónapra szólt, de mivel az antanthatalmak ellenőrző bizottságai a repülőanyagok felkutatásával és totális megsemmisítésével addig nem végeztek, többször meghosszabbították. Sem azelőtt, sem azután soha vandálabb pusztítás nem érte a magyar repülést. Az ellenőrző bizottság válogatás nélkül mindent elpusztított, aminek a repüléshez köze volt. Az akkor már 10 éves múltra visszatekintő Magyar Aero Szövetség minden hazai és külföldi fórumon megpróbált tiltakozni a barbár pusztítás ellen, de hiába. Soha ilyen mélyponton nem volt a magyar repülés ügye.
Műegyetemi Gerlék az érdi repülőtéren
A Műegyetem alagsorából a világhírig
A műegyetemiek, akiknek szeretetét, lelkesedését a vandál pusztítás csak szította 1921. november 10-én megalakították a MSrE-t. Az egyesület alapítói voltak (többek között): Bánhidi Antal, Barkász Emil, Conrád Ernő, Hütl Hümér, Kincses László, Lampich Árpád, Mater József, Pálffy Elemér és Rotter Lajos. Célul tűzték ki a motoros és a motornélküli repülés fellendítését, új gépeket akartak építeni, pilóta- és konstruktőr- gárdát nevelni.
1922-től (nemzetközi nyomásra) enyhültek a békediktátum feltételei. Engedélyezték, hogy résztvehetünk a légiközlekedésben , megengedték a sportrepülést is. A műegyetemi műhelyben megépült az első kis motoros repülőgép, a Lampich tervezte L-1 Mama kedvence, a korát messze megelőző, zseniális Thorotzkai Péter 12 LE-s motorjával. A géppel végzett sikeres repülések láttán a Műegyetem vezetői az egyetem alagsorában egy 225 m2-es műhelyt biztosítottak szerkesztéssel, lakatos-, bádogos-, asztalos és kárpitosműhellyel, raktárhelységekkel. Néhány szakmunkással 14-16 fiatal mérnök és egyetemi hallgató tervezte és építette a gépeket. Közülük kerültek ki a későbbi nagy konstruktőrök: Rubik Ernő, Samu Béla, Jancsó endre, Szokolay András, Szegedy József. 1925. szeptember 4-én készen állt a Lampich L-2 könnyű repülőgép, 18 LE-s háromhengeres Thorotzkai deltamotorral. A géppel három világrekordot repültek. A távolsági világrekordja végcélja után a Róma nevet kapta. Bánhidi Antal ( több leszállással) 5000 kilométert repült vele Észak-Európában, ezt a teljesítményt ilyen kategóriájú kisgéppel a mai napig nem szárnyalta túl senki. Hiszen a Róma lényegében „ultralight”! Műszerei pedig nem voltak. (A kis repülőgép ma a Közlekedési Múzeum Petőfi-csarnoki kiállításán látható.)
Sorra jöttek ki az új típusok, az L-4, az L-9 Bohóc, Bánhidi-Lampich BL-5-je, BL-6-ja. Bánhidi tervezte és építette a Gerlét, mellyel a harmincas években körülrepülte a Földközi-tengert. A repülésre az egész világ felfigyelt. 1937-ben két Gerle eljutott Dél-Amerikába is, ahol az egyikkel repülő Bánhidi elsőkét rajzolt a levegőben térképet az addig ismeretlen tájakról.
A hangár a HHH-en, előtte az MSrE gépei
A Műegyetem alagsorából a világhírig
1929-ben megalakult a MSrE első kiképző-repülő-tábora, egy érdi legelőn. Endresz György (a későbbi magyar óceánrepülő), Dobos István, az egykori rákosmezei aviatikus és Kaszala Károly volt tábori pilóta, világrekorder voltak az első oktatói, BL-eken annak a gárdának, amelynek tagjai később többségükben a magyar repülés kiválóságai lettek: Kaltenbach Henrik, Király Andor, Marton Pál, Neuschwedtler Dezső, Samu Béla, Rubik Ernő, Skabszky Árpád, Szegedy József. Sokan a további kiképzettekből a titkos magyar légierő pilótái lettek.
Közben motorosgépek tucatjai készültek az MSrE műhelyeiben: az M-19, az M-21, az M-24, az M-25. A leghíresebbé talán mégis az M-22 többfeladatú vitorlázógép vált. 1940-ben Egyiptom rendelt a kis műegyetemi műhelytől két M-24 túragépet (Tasnádi László és Vadas László a háború tüzébe került Földközi-tenger átrepülésével bravúrosan le is szállították) és egy M-22 vitorlázógépet, a „Turul”-t. Beniczky Lajos Fergeteg vitorlázógépe, Jancsó-Szegedy M-21 és Rubik Ernő Pinty motorosgépe az akkori világszínvonalat képviselték tervezésüket, műszaki megoldásaikat és repülőtulajdonságaikat tekintve egyaránt.
Az MSrE pilótái kezdeményezték a vidéki városokban megtartott repülőnapokat. Bollmann Béla, Tasnádi László, Pettendy János csodálatos műrepülése feledhetetlen, még sokan emlékszünk rá. Az MSrE ifjú elnökének, az első magyar aranykoszorút megszerző Tasnádi Lászlónak oktatási és repülési stílusa, egész rövid repülőélete évekre legendássá vált. Szomorú, hogy az elmúlt 40 évnek „köszönhetően” a fiatalabbak csak lopva hallhatták emlegetni „Nádit”…Vitorlázógép is csak külföldön viseli nevét. A ma még élő műegyetemi repülők közül Auguszt Lajos, Eörsi Nagy Lajos, Nagy Hugó, Lenkei Antal, dr. Szomolányi Károly, Nádi kortársai, akik tovább vitték a műegyetemi repülőszellemet, melyet az ötvenes években „átkosnak” bélyegeztek, igen sokszor háttérbe szorultak vagy kizárták őket a repülésből. Pedig ez a szellem kitűnő volt. A bajtársi munka közös vállalását jelentette a repülés fejlesztése érdekében, a műszaki színvonal emelését, az új feladatokhoz megfelelő gépek biztosítását, a meglévő műszaki berendezések színvonalas karbantartását. Mindezért csak megbecsülés és köszönet járhat.
A második világháború után, 1947-ben, már 40 repülőegyesület működött hazánkban, köztük az újjáalakult MSrE. Olyan fiatalok nevelődtek ott , mint például Szereday Pál, Fekecs Gábor, Avarosy Éva vagy az 1991. VB magyar csapatkapitánya, Katinszky Elemér. 1948 február 14-én megalakult az Országos Magyar Repülő egyesüle (OMRE), az egyesületet „államosították”, önállóságuk megszűnt. 1951-ben aztán a Műegyetemi Repülőklubot –„értelmiségi klub”- feloszlatták, a tagság nagy részét kizárták.
Az „Emese” gépek az érdi repülőtéren
Tovább élt a szellem
A megmaradt „emesések” és az „utánpótlás” fiatalok a következő évtizedben sok név alatt „futottak”. A tagság többsége mindig nagymultú történelmi elődjét tisztelte az MSrE-ben. Hívták bárhogyan is, a repülőklubban továbbra is nagyszerű repülők nevelődtek, sok szép eredményt, teljesítményt értek el. Ebben a nehéz korszakban olyan klubtitkárok biztosították a műegyetemi szellem fennmaradását, mint Újvári György (1952, majd 1955-1956), Katona Sándor (1953-1954), Tury Kornél ( 1957-1961), Sajti János (1961-1965), Dobosi János (1966-1969), Duzs István (1970-1984), Kiss Ferenc (1984-1985), dr. Hegedűs Dezső (1986-tól). Kiváló pilótákat képeztek, például a légiközlekedésben Pintér János, Kvasz Károly, Lánc Tibor vagy a sportrepülésben Matúz István, Horti Kálmán, Kovács Pál, Nemes Sándor és sokan mások, hosszú lenne a neveket felsorolni.
Gerle 13-as a budaörsi repülőtéren
A megújuló MSrE
1989 táján hazánkban változni kezdett az élet, a sokat próbált tagság ismét felvehette a régi, patinás Műegyetemi Sportrepülő Egyesület nevet. Az egyesület keretein belül ma már a hagyományos vitorlázó és motoros szakosztályon kívül sárkányrepülő, valamint hőlégballon szakosztály működik, van ultrakönnyű szakcsoport is. Az újabb légisport-ágak újabb ígéretet jelentenek.
A vitorlázórepülésben az utóbbi években európai klasszisokat nevelt ki az egyesület. A 19 éves Negró Kornél például 1991-ben az ifjúsági európabajnokságon az előkelő 7. helyezést érte el. A 21 éves Verebély Zoltán műegyetemi hallgató nyerte az 1991. évi vitorlázó standardosztályú nemzeti bajnokságot.
Az „Emese” gépépítési hagyományait folytatják a repülőgépjavító tevékenységgel, amelyet az ( új alapokra fektetett) egyesület műhelye végez. Több tucat műanyag és fémgépet javítottak és varázsoltak újjá, és ma már csak anyagiakon múlik, hogy új gépet építsenek, és folytassák, ami 50 éve abbamaradt.
Most, amikor az egész magyar sportrepülés a megújhodás stádiumában van, legyen ez az elmúlt 70 év minden tapasztalatával, eredményeivel és buktatóival olyan alapzat, amire építve folytatódnak a nagyszerű hagyományok. Kialakulhat egy korszerű, európai stílusú repülőegyesület minden légisportágat magábanfoglaló, eredményekre és repülésbiztonságra törekvő munkája.
Műegyetmi sportrepülők az M22 mellett
Csanádi Norbert
Fotók: Mitter-archív
♣ Archiválta SRY 2005 december
20. ♣ CANON LiDE system ♣ Microsoft
Word ♣ SRY MODELL 2005