A KARAKÁN PAPÍRMODELLJE

 

  Modellünk Rotter Lajos neves, magyar repülőgép-tervező, és vitorlázó-repülő által 1933-ban tervezett és épített Karakán alapjain került kifejlesztésre. A modell kialakításának fő szempontja volt, hogy nagyon egyszerű legyen, mind anyagaiban, mint az elkészítés technológiájában.

  Az eredeti Karakán volt az első magyar tervezésű és építésű teljesítmény vitorlázó-repülőgép, ennek megfelelően (a korabeli anyagok és technológiák adta keretek között) igen nagy fesztávolságú, karcsú szárnnyal rendelkezett. A gépnek egyedi megjelenést adott (az akkoriban szintén nagyon korszerűnek számító) zárt törzs, és pilótafülke. Az eredeti gép vonalait nem lehetett teljesen átvenni a modell számára. Ennek egyfelől az oka, hogy a modell papírból készül, és a papír szilárdsági tulajdonságai nem teszik lehetővé a nagy fesztávú, karcsú szárnyak kialakítását. Másrészt az eredeti gép 14,3 [m/sec] (~51 km/h) legkisebb sebessége és 1,45 m szárnytőben mérhető húrhossza által eredményezett Reynoldsz-szám Re~ 1 500 000 értékkel szemben a modell ugyanezen értékei (sebesség kb.3 [m/sec] (~10 km/h) húrhossz 0,045 m) Re~ 9 500 adódnak. Így teljesen kizárt, hogy az eredeti gép teljes geometriai kicsinyítése által repképes modellt kapnánk. Ezért a modell esetében az eredetitől teljesen eltérő szárny és vízszintes csillapító felület megoldást kellett alkalmazni.

  Az eredeti gép stílusjegyeit a főkivitel törzsével teljesen megegyező oldalnézeti rajzolatú törzs, a dúccal merevített válszárnyas megoldás képviseli.

  A gép elkészítéséhez gyakorlatilag semmiféle szakértelem nem szükséges, és amennyiben rendelkezésünkre áll egy színes nyomtató (fekete-fehér is megteszi, de akkor kevésbé dekoratív lesz a modell) az anyagszükséglete is minimális, fillérekből megoldható.

  Mindezek ellenére nem lebecsülendő a Karakán papírmodellje. Nagyon sok tapasztalatot lehet vele szerezni a repülőgépek szerkezetét és a reptetést illetően is. Kezdő modellezők egyszerű, olcsó eszköze lehet a reptetés megtanulásához, gyakorlatilag a géptörés –súlyos anyagi károkat okozó- veszélye nélkül lehet vele gyakorolni, vagy akár csak játszani.

 

Vegyük számba az elkészítéshez szükséges anyagokat, eszközöket:

 

- 2 db. A/4 méretű műszaki rajzlap.

- Valamilyen papírragasztó (Technokol Rapid stb..)

- néhány darab gombostű

- 2 db. Csipesz

- olló

- Kisebb-nagyobb súlyok (könyv, kisebb üvegpoharak stb…)

- színes tintasugaras-, vagy lézer-nyomtató

 

Először töltsük le a két alábbi CAD állományt.

 

KAR01.DXF

KAR02.DXF

 

A szabásminták JPG formátumban is letölthetőek!

A képeket a/4 méretben kell kinyomtatni, akkor mérethelyesek!

KAR01.JPG

KAR02.JPG

 

Az állományokat a letöltést követően nyissuk meg valamilyen CAD programmal, vagy más szoftverrel ami kezelni tudja a *.DXF típusú állományokat.

Mindkét állományt nyomtassuk ki egy-egy A/4 méretű műszaki rajzlapra. Vigyázzunk, hogy a festék ne kenődjön el a lapokon, hagyjunk elég időt a száradásra. Különösen, ha a „legjobb nyomtatási minőség” opciót jelöltük ki a nyomtatóbeállításnál.

 

  Vágjuk ki az egyes alkatrészeket. A kivágás során ügyeljünk arra, hogy az alkatrészeket ne törjük, ne gyűrjük meg. Az összeállítást az (1) és (2) alkatrészeket összeragasztásával kezdjük. A ragasztás során vékonyan kenjük be mindkét alkatrész nem nyomtatott oldalát a ragasztóval, pontosan illesszük össze őket. Ujjunkkal nyomogassuk végig az alkatrészeket, hogy közöttük légbuborék, felesleges ragasztóanyag ne maradjon. A kitüremkedő ragasztóanyag felesleget töröljük le, és egy sima felületre letéve (asztallap) a súlyokkal a teljes száradásig nyomassuk le az alkatrészeket. 

A ragasztó oldhatja a nyomtatófestéket. Ezért soha ne húzzuk az ujjunk az alkatrészeken mert ezzel elkenjük a feloldódott festéket, hanem finom mozdulatokkal nyomkodjuk az alkatrészeket. A ragasztó kikeményedésével a festék is megszárad.

  Az alkatrészeket berakhatjuk egy vastagabb könyv lapjai közé is, de ekkor nagyon ügyeljünk arra, hogy ne legyen sehol kitüremkedve ragasztóanyag, mert a munkadarab beleragadhat a könyvbe!

 

  Amíg szárad a ragasztás végezzük el a (9), (10) alkatrészek hajlítási vonalainak előkarcolását. Erre azért van szükség, hogy a papírt pontosan a kívánt helyen tudjuk majd meghajlítani. A hajlítási vonalak az alábbi ábrán a kékkel kiemelt részek.

  Az előkarcolást bármilyen nem éles, kemény tárggyal végezhetjük. A lényeg az, hogy a bekarcolandó vonalat mélyítsük bele a papírba. Az egyenes vonalakat vonalzó mellett, az ívelteket szabadkézzel, vagy görbevonalzó segítségével karcolhatjuk be. A bekarcolást követően az illesztő, ragasztófüleket hajtsuk le.

  Ezt követően a (7),(8) számú alkatrészeken is végezzük el a bekarcolást. A bekarcolás vonalai az alábbi ábrán szintén kékkel ki vannak emelve.

A bekarcolást követően az alkatrészeket „törjük meg” úgy, hogy az alkatrészek „V” alakú profilos lécecskék legyenek. Ne felejtsük el az alkatrészek végeit is meghajlítani (előtte szintén bekarcolni).

  Miután megszáradt az első ragasztás, kenjük le a (9) számú elem nem nyomtatott oldalát vékonyan ragasztóval és illesszük elvágólag az (1)-es elemhez. Az alkatrészeket nyomassuk le, és hagyjuk megszáradni a ragasztót.

  Ezt a műveletet ismételjük meg, csak most a (2). Számú elemhez ragasztjuk hozzá a (10) számút.

 

  Amíg a ragasztások száradnak elő kell munkálni a szárnyakat. Fogjuk a félszárnyat a kezünkbe és óvatosan hajlítsuk meg. A hajlítást ne akarjuk egyszerre elvégezni, hanem lassan lépésenként végezzük a megmunkálást. A szárnyaknak erősen nyitott „U” szelvényűnek kell lennie.

A szárnyak felső részén van egy jelölés. Ezt a jelölést át kell vinni a szárny alsó részére, mivel ide fog becsatlakozni a szárnydúc (7),(8). Az átjelölés legegyszerűbb módja, ha a szárny tetején lévő jelölésbe egy tűt szúrunk (gombostű, körző hegye), a tűt kihúzva a keletkezett lyuk már használható jelölést ad a másik oldalon

Már majdnem kész vagyunk a törzzsel. A következő munkafázis a szárnyak felragasztása. Az egyik félszárnyat (3) a tövénél a nem nyomtatott oldalon kb. 5 mm-es sávban kenjük be ragasztóval és illesszük rá a törzs illesztő, ragasztófüleire (9). Nagyon figyeljünk arra, hogy a szárnytő vonala pontosan fedje a törzset.

 

 A ragasztás megszáradását követően az egyik szárnydúc (7) alsó ragasztófülét kenjük be ragasztóval és illesszük a törzsön lévő jelölésre, valamit a szárnyon (tűvel való átszúrással) készített jelölésre.

A másik oldali félszárnyat és szárnydúcokat hasonló módon rakjuk fel. A szárnyak felragasztásánál nagyon ügyeljük a következőkre:

-a félszárnyak „V” beállítási szöge 20°. Ezt a geometriai értéket pontosan állítsuk be.

-a félszárnyaknak a törzsre teljesen szimmetrikusak legyenek.

-a szárnyak profilja kövesse a törzsön lévő, a ragasztófülek által kijelölt, profilvonalat.

 

A szárnyak felragasztása után a modellt állítsuk a csipeszekre, és úgy hagyjuk megszáradni a ragasztásokat. A ragasztóanyag teljes kikeményedéséig ne terheljük a szárnyakat, mert azok eldeformálódhatnak.

  A következő munkafázis a vízszintes csillapítófelületek felragasztása. A vízszintes csillapítók nem nyomtatott oldalát a tőben kb. 5 mm széles sávban kenjük be vékonyan ragasztóval, majd illesszük őket a törzs végén lévő (9) és (10) alkatrészek illesztőfülekre. A felragasztott csillapítóknak a törzs síkjára derékszögben kell állnia.

  A modell minősége szempontjából a legfontosabb a szárny és az irányfelületek pontos beállítása. A repülési teljesítmény, és a stabilitási jellemzők kizárólag a beállításoktól függnek. A gépnek szemből nézve szimmetrikusnak kell lennie, a szárnyak „V” beállításának azonosnak és a megadott értékűnek kell lennie. A vízszintes csillapító derékszöget kell, hogy a géptörzzsel bezárjon.

 

A végső munkafázis a gép kiegyensúlyozása. A gép tömegközéppontjának a törzsön lévő jelölésen átmenő függőleges vonalon kell lennie. Ha a tömegközéppont a jelölt hely mögött van a gép orrkönnyű lesz és „bukdácsolni fog”, ha a tömegközéppont a jelölt hely elé kerül a gép orrnehéz lesz és meredek pályán fog siklani.

 

A megfelelő súlyponthelyzet eléréséhez nehezéket kell az orrba rakni. A nehezékeket a (11),(12),(13),(14) alkatrészek alkotják. A géporr jobb oldalára kerülnek a (12),(14) alkatrészek az orr bal oldali részére a (11),(13) alkatrészek.

Az egyes oldalhoz tartozó elemeket egymásra ragasszuk, úgy, hogy a nyomtatott (11) és (12) számú elemek kerüljenek legfelülre. Az egyes oldalakhoz tartozó elemeket nyomassuk le a teljes száradásig. A száradás után a terhelő részeket ragasszuk az orra. Ha ennek ellenére a gép mégis orrkönnyű lenne, az orra tűzött gém-kapoccsal korrigálhatjuk  a hibát.

 

 A kész gép:

 

A modell adatai:

Teljes hossz: 234 mm

Fesztáv: 300 mm

Húrhossz a szárnytőben: 43 mm

Szárnyfelület: 10 050 mm2

Vízszintes csillapító felülete: 2250 mm2

Szárny állásszöge: 3°

Szárny V beállítása: 20°

Tömeg: 9,5 gramm

Felületi terhelés: 0,000945 gramm/mm2

 

Méretezett sebesség: ~1…1,5 m/sec ( 3,6…5,4 km/h)

Re-szám: 3010…4515

A szárnyprofil (relatív, százalékos) adatai:

sorsz

X

y

1

0

0

2

1,25

1,9

3

2,5

2,8

4

5

4,1

5

7,5

5,1

6

10

5,9

7

15

7,1

8

20

7,8

9

30

8,4

10

40

8,4

11

50

8

12

60

7,2

13

70

6

14

80

4,4

15

90

2,4

17

100

0

 

VISSZA A

FŐOLDALRA

 

Tervezte: Surman Zsolt 2004. SRY MODELL®

2004.01.09.