3.
Helikopter főrotor-mechanika javítása.
A modellezés gyors fejlődése, és az árak csökkenése szinte mindenki számára elérhetővé tette egy kisebb elektromos helikopter beszerzését. Ezek a modellek nagyon gyorsan rabul tudják ejteni a gyanútlan modellezőt. A helikopter egy varázslatos szerkezet, a bonyolult mechanikai felépítés, a lebegés, valamint a bármely irányba történő repülés képessége nem hagyhat senkit érintetlenül, aki szereti a repülést, vagy a gépeket.
Mind minden más modellezési ágnál, a helikoptereknél is a vásárlás a legkönnyebb része a dolognak. A tanulás, üzemeltetés, szervizelés sokszor elgondolkodtatja az ember, hogy biztosan erre van-e szüksége? A helikoptermodellre ez hatványozottan igaz. A szokatlan repülési helyzetek eléggé össze tudják kuszálni a kezdő pilótát, és akkor jön a törés. A helikopterek pedig nagyon „tudnak” törni. Erre már felkészültem a vásárlást megelőző tájékozódás során, így nem is lepett meg, hogy újdonsült szerzeményemmel, egy Walkera Dragonfly 22E V2 elektromos helikopterrel, már a negyedik napon átestünk a „tűzkeresztségen”.
Mivel ezeddig nem sok tapasztalatom volt a helikoptermodell-vezetés terén (mondhatni semmi) óvatos ismerkedéssel telt az első négy nap. Már egész jól el tudtam emelni és tartani lebegésben, amikor beütött a baj. Megindult oldalt és a főrotor lapátok eltalálták a ház falát. A lapátoknak nem történt szinte semmi baja, de a főrotor-mechanika megsérült. A kiegyenlítőlapát csatlakozó fejről letört az egyik kis tengelycsonk, amin a lapát-állásszög állító rudazat fekszik fel. Ezzel az egyik rotorlapát állásszög-állítása meg is szűnt, a modell használhatatlanná vált.
Éppen meg is lehetne rendelni a sérült alkatrészt, és várni rá hetekig, de a modellező attól modellező, hogy amit csak lehet megpróbálja maga megoldani. Meg aztán elnézve a gyári alkatrész-katalógust arra a megállapításra jutottam, hogy az ott bemutatott ezen alkatrész (HM022E-035 rendelési számú) teljesen másként fest, mint az én megrokkant darabom. Így valószínűleg itt is valami szériaközi „fejlesztéssel” állunk szemben, ami az alkatrészbeszerzést olyan nehézkessé szokta tenni.
Először is leszereltem a lapátokat, hogy ne zavarjanak, majd kivettem a letört kis tengelycsonkot, és levettem a méreteit.
A tengelycsonk pótlására egy új darabot fogok készíteni alumíniumból (AlMgSi ötvözetből) és azt menetesen rögzítem a letört darab helyén. Az adatok levételénél azonnal fel is tűnt egy kis csalafintaság. A tengely illeszkedő átmérője 2,1 mm. Ez a tipikus esete annak, amikor egy gép tervezője ügyel arra, hogy hétköznapi alkatrészekből még véletlenül se lehessen megjavítani a berendezést. Végeztem még egy pár mérést a kis masinán és több helyen találtam még ilyen 1-2 tizedre adódó méreteket. Hát igen, az alkatrész kereskedelem nagy üzlet ebben a modellezési ágban.
Ezután jött az egész javítás legnehezebb része. A letört darab tengelyvonalában bepontoztam a törés helyét és 1,5 mm-es fúróval átfúrtam. A pontozáshoz műanyagnál legjobban a kb. 60°-os kúpszögűre köszörült kerékpárküllő vált eddig be. A rotor-mechanikát nem akartam teljesen szétszerelni, így elég nehéz volt úgy beállítani a fúrást, hogy az a fúrt felületre merőleges legyen. Viszont a merőlegességre nagyon kell figyelni, mert a dőlve beépített tengellyel nem lesz működőképes a helikopter. A rotor-mechanikát alumínium satuba fogtam, és a satupofákat papírral letakartam, hogy ne okozzanak károsodást a műanyag alkatrészeken. A furatot csak oszlopos, vagy asztali fúrógéppel lehet kellő minőségben elkészíteni. Ezt követte a menetfúrás, M2 menetfúróval. A menetnek azért nem a szabvány szerinti 1.6 mm-es menetmag-furatot készítettem el, mert tapasztalatom szerint műanyagban 1 tizeddel kisebb furat eredményez kellő mélységű menetprofilt. Ezt valószínűleg az anyag rugalmassága okozhatja.
A menetfúrásnál sajnos nem lehet hajtóvasat használni, mert azt nem lehet körülforgatni a rotorszerkezet többi eleme miatt, így lapos műszerészfogóval kell behajtani a menetfúró szárat. Ez különös figyelmet igényel, nem szabad elkapkodni.
Miután a menet elkészült hozzá lehet látni az új tengelycsonk kialakításához. Először egy vázlatrajzot készítettem, majd a megfelelő alapanyagot esztergagépbe fogva kimunkáltam az új tengelycsonkot. Az alkatrész méreteinél ügyelni kell arra, hogy a menetes része annyira hosszú legyen, hogy a műanyagon áthajtva a másik oldalon még egy M2-es biztosító anyát fel lehessen tekerni rá. Az anya egyfelől megakadályozza az esetleges elmozdulást, másfelől (és ez a fontosabb) a tengelycsonkon keletkező terhelőerőket elosztja nagyobb felületen, így a menet nem tud kikopni, ami a tengely fellazulását okozná. A menetes résztől eltekintve az alkatrész többi része azonos méretű a letört műanyag tengelycsonkkal.
A fenti képen látható a kiszerelt, törött műanyag tengelycsonk, és a pótlására készített új alumínium alkatrész. Már nem maradt más hátra, csak az összeszerelés. A tengelyt átdugtam a rotorlapát állásszög állító rudazaton és betekertem a kiegyenlítőlapát csatlakozó fejbe fúrt menetes furatba. Annyira kell csak betekerni, hogy a rudazat még könnyen mozogjon, ne szoruljon, de ne is lötyögjön, lógjon. A menet kilógó részére feltettem a biztosító anyát. Átnéztem a rotorszerkezetet, hogy nem keletkezett-e más sérülés (szerencsére nem találtam semmit), majd felraktam a rotorlapátokat a helyükre. Mielőtt visszaraktam volna a kissé rongyolódott végű lapátokat lemértem és kiegyensúlyoztam őket.
Az egész javítás kb. 2 órát vett igénybe, ez idő alatt fel is töltődött a helikopter akkumulátora, így már meg is lehetett ejteni a próbarepülést. Jobb, vagy gyakorlottabb pilóta ugyan nem lettem a javítás ideje alatt, de helikopter tökéletesen működik ismét. Ha belegondolok, hogy nem kellett heteket várnom az alkatrészre, pár ezer forintot is sikerült megspórolnom, és alaposan megismerkedtem az egész rotor-szerkezettel, akkor elmondható, hogy megérte belevágni ebbe a munkába.
SRY MODELL 2006
2006. március 17.