SAM
EURÓPA BAJNOKSÁG
2008
A 2007-es, antik vitorlázóban Berkó Gyuri által elért 3. helyezés után jó hangulatban,
titkos reményekkel indultunk Olaszországba. A közel 1000 km-es útra hatan vállalkoztunk:
A versenykiírás.
A célállomás a Valle Gaffaro magánrepülőtér, Codigoro mellett, amely valahol a Velence és Ravennát összekötő úton van, az utóbbihoz közelebb. Június 12-én reggel 5 órakor már javában úton voltunk, mivel 18 óra előtt meg kellett érkezni a regisztrációhoz. A három autóban 2-2 ember ült. Két autóban volt GPS, ezen kívül kölcsön kértünk két talki-walkit. A használhatóságuk azonban sajnos nem volt túl jó. Az út jelentős részét esőben tettük meg. Az első kaland valahol Velence után volt, ahol először elvétettük a kijáratot, majd a nagy forgalomban egy időre elvesztettük egymást. Ez némi izzadással, időveszteséggel, és új útvonal tervezésével járt. Ennek ellenére időben megérkeztünk a helyszínre, csak az elöl haladó Berkó-Matáncsi párosnak nem jelzett a GPS-e, és a szélzsákot sem vették észre. Ők csak fél órával később találtak oda. Tanulság: hiába a technika, pontos koordináták szükségesek.
A műszaki vizsga annyiból állt, hogy egyeztették az adatokat, megnézték, hogy a rádió a bejelentett frekvencián ad-e. Egy ellenőrző mérleg az egész verseny alatt ki volt téve, önkéntes alapon ment a dolog. Kaptunk mindenféle matricákat, rádióra ragasztandó sorszámokat, névvel ellátott csipeszeket. Az előre lefoglalt szállás kb. 15 percre volt a GPS szerint, elindultunk. Beértünk egy városkába, ahol viszonylag hamar rátaláltunk a mi szállásunkkal majdnem azonos nevű szállodára. A helybéliek igen szívélyes irányításával egy kisebb városnézés után visszaértünk a már említett hasonló nevű szállodához. Látva tanácstalanságunkat az egyik helybéli trafikos lány kevés angolsággal, de nagy igyekezettel kezébe sorsunk alakulását. Egy negyed óra alatt kiderítette, hogy hova is kellene mennünk, majd szerezvén egy hosszú rudat, a kifüggesztett várostérképén mutogatta, hogy hol kell jobbra, hol kell ballra, és hol kell egyenesen menni. Látván, hogy memória kapacitásunkat meghaladhatja a feladat, kért öt percet, elment ósdi biciklijével. Négy perc múlva visszajött egy fekete, új 3-as BMW-vel, mi libasorban utána. 10 perc múlva már a szálláshelyen hálálkodtunk. Azt nem fogadta el, hogy végigpusziljuk, de egy tábla Bocicsokinak azért láthatóan örült. A szálláson mindenhol tisztaság van, igaz, a WC, a fürdő közös, áram csak egy szobában van, de 18 Euróért nagyon is megfelelő. Én még szerelek ½1-ig, mert két repülőbe az új, 2,4 GHz-es rádió kerül, tanulom a programozást.
Az Európa Bajnokságon résztvevő versenyzők (balról): Török László, Matácsi
Imre, Gelencsér Kálmán, Berkó
György
13. péntek, az első versenynap. A vitorlázóban vagyunk érdekeltek. A
versenyszabályok azonosak a hazaival. Berkó Gyuri és
A négyszer 2 órás start szimpatikus, ki lehet várni a jó időt. Az elejét, és a végét dudaszó jelzi. Azonban az, hogy nincsenek bírók, minden csapat magának mér, az azért számunkra forradalmi újítás. Igaz, volt 3-4 ellenőr, akik sok-sok stopperrel a nyakukban ellenőriztek. Úgy látszik, hogy errefele divat becsületesnek lenni, mert én csak egy kisebb vitát hallottam. Egyébként nekünk az összes startunkat diszkréten ellenőrizték, amit az általunk történő beírás után kézjegyükkel igazoltak is, hogy rendben találták. A startidő ketyeg, az idő romlik, nemsokára talán már esni is fog, ideje legalább az első startot megcsinálni. A Harkállyal próbálkozom. Enyhe hátszél, - nem baj. Érzem, hogy itt lesz a termik. A termik megvan, a modell szépen emelkedik, az eső elered. Rajtam esőálló ruha, a zsebemből előkerül az adóra egy nejlonzacskó, a repülő pedig bírja, hiszen esőállóra készült. Már csak egyedül vagyok kint, megvan az 5 perc, többen gratulálnak. A zsűri esőszünetet rendel el. Jól elázunk, majd megszáradunk. A szél forog, késő délutánig élénk is marad. Folyamatosan az eget lessük, mikor kell a modelleket menekíteni. A Szlovákok segítenek ebben, a pavilonjukba befér még egy gép szétszedés nélkül. Imre leáramlást fog ki, Gyurinak rádiózavara van, sajnos félreértette a csipeszhasználatot. A start nulla, megvan a kieső startja, szerencsére a modell egyben maradt. Nincs hideg. Egy idő múlva már az sem érdekel, bennünket, hogy esik-e, vagy sem, mert az esőkabátba beizzadunk, anélkül meg nedvesek leszünk. A startidőt néha megszakítják, néha újra indítják, a tájékoztatás eléggé hiányos. Éppen indulnék a harmadik repülővel startolni, amikor egyszer csak lefújják a startidőt, így már nekem is megvan a kieső. A későbbiekben talán már kevesebbet is esett, mi is jobban odafigyeltünk, többször ilyen gond nem volt. Jó csapatmunkával, különösebb sietség nélkül gyűrtük a startokat, több-kevesebb sikerrel. Imrének a második startban egy rossz eldobás miatt a törzs kettétört, a helyszínen nem javítható. Gyuri az esőben szoruló magassági kormánnyal is küzd a balszerencsén kívül. Az élénk szélben a besúlyozott modellel is az egekbe lehet emelkedni, de termik az nincs, legfeljebb néha valami tartásocska. Először a harmadik forduló után tesznek ki részeredményt. Nem igazán érdekel, mert az ilyen időben bármi lehet. Az a fontos, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a startokból. Az időjárást jellemzi, hogy egész nap a 133 nem nulla startból 7 lett totál, (4,5 %), az átlagos repülési idő mindössze 114 másodperc. Az utolsó startom után a többiek tudhatnak valamit, mert hamiskásan kacsingatnak, vigyorognak, úgy tűnik valami jobb helyezés lesz a dologból, de én csak a kinyomtatott eredményjegyzék közzététele után merem elhinni, hogy a Harkály első lett, a második pedig a kék-narancssárga Szokolov. A többieknek sajnos nem jött össze említésre méltó helyezés. A szálláshelyen fáradtan, de boldogan, szolidan ünnepelünk, hiszen másnap szintén versenynap. Megidézzük Hegedűs Jancsi (az utolsó pillanatban egészségi problémák miatt nem tudott jönni) palackba zárt „Budakalászi Rettenetes„ elnevezésű szellemét, némi sörrel kombinálva.
Gelencsér
Kálmán Európa Bajnok ! Gratulálunk a kiváló
teljesítményhez!
A szombati versenynap péntek éjfél körül kezdődött egy intenzív esővel, ami csak nem akart elállni. A reggeli breefingen bejelentették, hogy majd délben lesz breefig. Némi téblábolás után visszamegyünk a szálláshelyre, ahol a takarító közli, hogy az intézmény 10 és 17 óra között zárva tart, van még 10 percünk. Múzeum, városnézés ilyen időben kész katasztrófa, vissza a reptérre. Szerencsére van egy fedett üveges terasz, ahol a helyszínen kempingezők, és a hozzánk hasonló sorsú emberek szárítkoznak, pipáznak, kávéznak, papírrepülőt dobálnak, egyszóval unatkoznak. Fél egy körül a rendezők bejelentik, hogy az aznapi futamokat törlik, mindenki készüljön a vasárnapra. Miután 6 kategóriát kell lezavarni, csak két start lesz, reggel 8-kor kezdünk.
Másnap reggel ½9 körül gyönyörű napsütésben, lágy szélben, ideális körülmények között el is kezdődött a verseny, ami ½5-ig tartott. Nincs kötött startidő, két start van. Az éjjel viszont az addig ismertekhez képest azt álmodták meg, hogy az első startot a szokásos módon kell végrehajtani, a második start viszont korlátozás nélküli, vagyis mindenki annyit repül, amennyit csak tud. Így azután a jó idő ellenére remélhetőleg nem lesz flyoff. Az ötlet mondhatni zseniális.
Imre Texacoban indul. Itt a modell súlyától függően kap a versenyző néhány köbcenti üzemanyagot, abból gazdálkodhat. Imrének a 2,2kg-os Playboyra 12 cm3 jár, ami teljes gázon kb. 45 másodpercre elég csak. Gyuri és Laci elektromosban, indul, a szabály csak annyiban tér el a hazaitól, hogy nem 5, hanem 10 percet kell repülni. Én ½ A Texacoban indulok Erről a kategóriáról azt kell tudni, a motor kizárólag .08 cm³-es rezgőszelepes Cox lehet, 5,1 cm³-es tartállyal. A légcsavar 8”-nál nem lehet nagyobb. Egyébként van még egy 24,4g/dm2-es minimális felületi terhelési előírás. A motort úgy állítják be, hogy egy 2,5cm³-es motorhoz való légcsavarral éppen csak annyit húzzon, hogy motorjárat alatt meg lehessen találni a termiket. A repülési idő lehetetlenül sok, 15 perc. Van azonban lehetőségünk taktikázni, kivárni a jó időt. Laci elektromosban elsőre 536-ot repít, - elmegy. Gyuri kirepüli a 10 percet. Imrének 561 sikerül, - majd a második jobb lesz. Én várok 11-ig, hogy melegedjen az idő, mert a rezgőszelepes Cox igen kényes jószág. 6-7 próbálkozásból sikerül beállítani, hogy a kezdeti 2 perc helyett közel 4-et menjen, az már nekem jó. Kimegyünk startolni, eldobás előtt besokall. Tűállítás, eldobás, 10 méternél nem jutok magasabbra, a motor lekevesell, majd fél perc agónia után leáll. Az eredmény 90 másodperc. Ez olyan gyenge, hogy nincs mit taktikázni, az idő egyébként jó, dobom a második startot. Minimális tűállítás után a modell elmegy. Hogy meddig jár a motor, azt nem tudjuk, mert akkora a hangzavar. A modell viselkedésén se látszik, de mindegy is, főleg, mert már kellően messze, és kellően magasan van. Széket kérek, jöhetnek a termikek. A segítőm elhagy, készül a saját startjára. Végül is 3 másodperc híján 20 perc sikerült repülni. Az megnyugtat, hogy utolsó már nem leszek, de, hogy ilyen termikes időben a többieknek mi jön össze, azt nem lehet tudni. Imre második Texaco startja nem sikerül, nincs termik, csak közel öt perc sikeredik, ami ebben a kategóriában igen kevéske. Egynémely, erre a kategóriára beállított motor ennél jóval többet megy. Török Laci startolna, de foglalt a frekvencia. Vagy fél óra múlva elkezdünk érdeklődni, hogy ki is repül ilyen sokáig, de nincs a levegőben. A hangosbemondóban többször megkérik a bűnöst, hogy vigye vissza a csipeszt, nagy nehezen előkerül. A jó idő, vagy a szerencsénk közben elment, mert Lacinak csak 373 másodperc sikerül.
Három versenyző és segítőik
(felső sor balról): Szécsi Imre (csapatkapitány), Matácsi Imre, Gelencsér Kálmán, Berkó György, (guggolva) Bácskai Nándor.
Gyuri még taktikázik, jobb időre vár. Az egyik magasan úszó felhő
szivárványos, ilyet még nem láttunk.
Szolid pezsgős ünneplés után másnap indultunk haza. Az utat
először egy végeláthatatlan dugó, majd az eső próbálta hátráltatni, de azért
különösebb kaland nélkül hazaértünk. Ezen a helyen szeretném ismételten
megköszönni minden sporttársamnak, akik eljöttek, és akik itthon drukkoltak
nekünk, hogy hozzásegítettek ahhoz, hogy fölállhassak a dobogóra. Nagyszerű
érzés egy pillanatra Európa legjobbjának lenni. Nélkülük biztosan nem ment
volna. Igazi csapatmunka volt: „Mindenki egyért, egy mindenkiért.”
Gelencsér Kálmán.
Képaláírások: SRY
♣ SRY MODELL ♣ 2008. július 4. ♣