Fák készítése terepasztalra
A terepasztalok, diorámák építése során előbb, vagy utóbb, de biztosan eljön az a pillanat, amikor a növényzetet kell megformálni. Az élethűséget nagyban javíthatja a jól kialakított növényzet, de legalább ennyire zavaró lehet, ha rosszul sikerül. A nem összeillő növénytársulások, a természetellenes elrendezés még a botanikában járatlanok szemét is zavarja, és a mégoly nagy munkával felépített mikro-világot is hiteltelenné teszi. Gyakori hiba, hogy a modellező kevés növényt „telepít” és ettől a látvány szegényessé, sivárrá válik. Természetesen ezt a hibát sokan jól látják a munkájukon, de a gyári kiegészítők ára a legtöbbeknek nem teszi lehetővé, hogy nagymennyiségű vásárolt növényzettel borítsák be a terepasztal felületeit.
Kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy magunk készítsünk „növényeket”. Ennek egyik módja a mohából készített alacsony, lombos fa. A terepasztal/ dioráma választott léptékének függvényében ezek a kis mohafácskák imitálhatnak alacsony lombos fát, gyümölcsfát esetleg bokrot. Az elkészítéshez be kell szerezni egy nagy párnányi erdei mohát. Ezt virágboltokban is lehet kapni potom összegekért (ezzel vonják be a koszorúkat) de fenyőerdők avarjában is megtalálható. Szükséges még egy kis fehér, papír ragasztószalag, olló, ecset, temperafesték.
A mohapárnából egyenként ki kell szedegetni a szép hosszú mohaszálakat. Csak az egészséges, szennyeződés mentes mohaszálak a megfelelőek. Jó sokat válogassunk ki, mert szükség lesz rá. A megmaradt mohát egy papírzacskóban enyhén megnedvesítve, hűvös, naptól védett helyen tárolhatjuk. Semmiképpen ne tartsuk nylon zacskóban, mert bomlásnak indul.
A papír ragasztószalagból vágjunk le egy darabot. A darab hossza fogja megadni a majdani fa törzsének átmérőjét, és a lombozat nagyságát is. Érdemes eltérő hosszúságú darabokkal dolgozni, hiszen a természetben megtalálható növények sem egyformák, csak hasonlóak.
A mohaszálacskákat fektessük a szalag ragasztós felének a tetejére. Sorban rakjuk fel őket, lehetőleg ügyelve, hogy a moha levelei egy irányban álljanak. Amikor a szalag teljes hossza tele van mohával, akkor tekerjük fel a szalagot. Érdemes a szalag végén egy pár milliméteres üres részt hagyni, hogy jobban tapadjon a ragasztós rész. Ezzel a megoldással minden mohaszál stabilan lesz rögzítve. így kapott papírcsövecskét sodorjuk meg. Ezzel nagyon szépen lehet imitálni a fatörzsön lévő kéreg darabos struktúráját.
Ha a terepasztalunk szerkezete úgy kívánja vágjuk megfelelő hosszúságúra a fácska törzsét. A lombozatot is igazítsuk meg ollóval. Ne legyenek nagyon kilógó „ágak”, de azért túlzottan szabályos sem lehet. Jól vizsgáljuk meg a fát, forgassuk körbe, hogy pontosan olyan-e amilyent szerettünk volna.
. Ha rendbenlévőnek találjuk eddigi munkánk, akkor a megfelelő színűre kevert tempera festékkel fessük be a törzset. Azért érdemes temperát használni és nem modellfestéket, mert a tempera matt, természetes felületet ad száradás Az imitálni kívánt fa törzsét alaposabban megnézzük meg ha lehetőség van rá, mert a törzs színe nagyban meghatározza a fa karakterét.
A festék száradása után még igazítsuk meg a lombot, majd színtelen, matt lakkal fújjuk le a fát. Erre a célra a hajlakk is megfelelő. Ha virágzó, vagy gyümölcsfát készítünk akkor a lakkozást célszerű színtelen acryl lakkal végezni, és a lakk száradása előtt a fát nagyon finomra vágott megfelelő színű szívacsdarabkákkal megszórni. Ezt követően elkészült minifáikat már csak el kell helyezni a terepasztal megfelelő helyein. A fák papírból készült törzse minden ragasztóval jól ragasztható. Egy jó két tenyérnyi mohapárnából kb. 40-60 fa készíthető, ami már igazán szép mennyiség.
2005.12.27.