Modellezés

1. A gumimótor.

Tagadhatatlan tény, hogy a kisebb, 50-100 cm terjedtségű modellrepülőgépek légcsavarainak a hajtására a gumimótor az eddig legjobban bevált mótorunk. Készítése a lehető legegyszerűbb s a legkevesebb szakismerettel a legjobb eredményt érhetjük el vele. A mótor hajtóereje a felcsavart gumiszalagoknak visszaható rugalmassága, mely a modell légcsavarát 10-20 másodpercig tartó forgásba hozza.

Magát a mótort igen könnyen összeállíthatjuk. A következőkben először néhány közönséges típusnak, azután pedig az áttételes típusok legjellegzetesebb fajtáinak az elkészítésmódját ismertetjük meg modellkészítőinkkel. Szólunk természetesen még magának a guminak különböző fajairól, jellemző adatairól, kezeléséről és gondozásáról is.

a) a közönséges gumimótortípusok.

1. A közönséges gumimótortípusok között a legegyszerűbb s egyben a leggyorsabban és legkönnyebben elkészíthető mintát az 51-ik ábránkon szemléltettük. Egy erősebb, úgynevezett gumitartó lécet látunk ott, amelynek egyik végére egy kis négyoldalú hasábformájú darabot enyvezünk s ezt átfúrjuk. Az így kapott csapágyat biztosítás céljából erős házicérnával csévéltük körül s híg enyvvel dörzsöltük be (59. ábra). Ilymódon a két összeragasztott fadarabot valósággal összeforrasztottuk.

A csapágyba helyezett, forgatható kampóra, a csavartengelyre erősítettük a légcsavart. A gumitartó lécnek másik végére egy szilárd kampót illesztünk. A két kampóra akasztottuk a kifeszített gumiszalagokat.

2. Egy másik, szintén igen egyszerű megoldást láthatunk a 60-ik ábrán. Ez a típus csakis annyiban különbözik az elsőtől, hogy a forgó csavartengely befogadására a kis fahasáb helyett n-alakúlag derékszögben meggörbített alumínium vagy rézlemezt használunk, melyet apró csavarokkal erősítünk a mótor- vagy törzsléchez.

A gumitartó léc a guminak jelentékeny csavarónyomatéka következtében elcsavarodik s meggörbül. E kellemetlen hatások ellensúlyozására egyrészt olyan anyagot kell választanunk törzslécül, mely ezen erős igénybevételeknek a legjobban ellentáll, másrészt meg a rendelkezésünkre álló anyagnak olyan alakot is kell adnunk, mely a legnagyobb ellenállást biztosítja. Erre a célra különösen alkalmas a 8-20 mm átmérőjű alumíniumcső és a körkeresztmetszetű, egyenesszálú csapóléc. Kisebb modelleknél négyzetes átmetszetű léceket is jól felhasználhatunk.

A guminak azonban nemcsak csavaró, hanem igen erős húzó hatása is van, mely a léceket meghajlítani törekszik. Ezért, ha négyszögletes átmetszetű törzslécet használunk, ennek oldalait nem vesszük egyenlőnek, hanem, mint a 60-ik ábránkon a metszeten is látjuk, az egyik oldalpárt magasabbnak választjuk, hogy így a léc keresztmetszete derékszögű parallelogramma legyen. Az egyes különleges tartókról, melyek a törzs meghajlását ellensúlyozzák, a későbbi példák során fogunk megemlékezni. Általában a törzsléc elejét és végét a szárnymerevítő árbochoz szoktuk kötni, ami a leghatásosabb mód a görbülés ellensúlyozására. Ezt láthatjuk például a VII-ik táblánkon feltüntetett gép oldalnézetén.

A guminak erős húzása végre nemcsak görbíti a törzslécet, hanem a forgó kampót, vagyis a csavartengelyt, mely a csapágyon van átvezetve s így a légcsavarhoz erősítve, kiszakítani is igyekszik. Mivel azonban erre nem képes, a légcsavar hátsó lapját a csapágy felvételére szolgáló fahasábhoz, vagy fémlemezhez szorítja, ami főleg a csavar gyors forgásakor igen erős súrlódással járhat. Mondanunk sem kell, hogy a mi kis modellünknél ez a súrlódás nagy munkaveszteséget jelentene, mely a gép repülési teljesítményét lényegesen csökkentené. Ép ezért ezeket a súrlódásokat, amennyire csak lehetséges, ki kell küszöbölnünk. Ezt célozzák a 60-ik ábrán is látható alátétlemezkék, valamint a csavar agya s a csapágy oldala közé, a csavartengelyre húzott teljesen szabályos és hibátlan gyöngyszem is (51.ábra).

Ha a csapágy elkészítésére nagyobb gondot fordítunk, akkor a fafoglalatot fémbéléssel látjuk el. Fémbélésül vékony réz vagy alumíniumcsövet használunk, amelybe kotyogás és szorulás nélkül kell a gumittartó drótnak illenie. Ha már meggyőződtünk arról, hogy a drót simán forog a csőben, akkor ezt gyengéd kalapácsütésekkel a cső külső átmérőjének megfelelő nyílásba, foglalatba ütjük. Megjegyezzük azonban, hogy az ilyen csővel bélelt csapágyakban, főleg ha a cső hosszú, még mindig nagyobb a súrlódás, mint a 60-ik ábránkon szemléltetett csapágyon, ahol a légcsavar tengelye az n-alakban meggörbített fémlemeznek csakis két keskeny vonalán érintkezik.

3. A nagy surlódásoknak lehetőleg teljes kiküszöbölésére külön golyós csapágyakat is készíthetünk. Egy ilyennek az átmetszetét mutatja a 61-ik ábránk. A gumittartó kampó tengelyére kis tárcsa van erősítve, mely a gumi húzása következtében egy kis csészébe helyezett golyósornak szorul. A csavar forgásakor a tárcsa így nem surlódik, hanem a csésze fenekén körbe forgó golyókon gördül. Mindenesetre ez a legtökéletesebb módszer a surlódás elkerülésére. Célunknak azonban bármely más, jól elkészített csapágy is teljesen megfelel.

A gumittartó léc hátsó, szilárd kampóját legegyszerűbben a 62-ik ábránk első rajza szerint állíthatjuk elő. Evégből erősebb, körülbelül 1.5-2-3 mm-es drótot veszünk s ennek egyik végét az ábránkon pontozva feltüntetett u-formában meggörbítjük.

Ezután kalapáccsal óvatosan a törzslécbe fúrt, szűk nyílásba ütjük a drótot, amelynek még kiálló végét gömbölyű fogóval kampószerűleg meghajlítjuk. Más változatot mutat ugyanezen ábránk második rajza. Ennél a kiszemelt drótnak egyik végét kalapácsütésekkel ellapítottuk, másik végét pedig kampószerüleg meggörbítettük s azután az ellapított részbe fúrt két nyíláson át a kész kampót facsavarokkal a léc végéhez erősítettük. A harmadik módszer is világosan szemlélteti ábránk. Itt a meggörbített drótnak végét csavarmenettel láttuk el s a kampót a törzslécbe fúrt nyílásba dugva két csavaranyával szorítottuk a léchez. Ajánlatos a kampóra kerékpároknál használatos szelepgumit húzni, mert ez a gumiszálak elmetszését megakadályozza. Az ábránkon feltüntetett középső kampón látunk is ilyet.

b) Az áttételes gumimótortípusok.

Az áttételes gumimótorok célja a gyorsan lefutó mótor nagy energiájának hosszabb időre való lefékezése és egyenletesebb, jobb kiaknázása. Négy típust mutatunk be.

1. Az elsőnél (63. ábra) a két gumimótor a törzsléctől jobbra és balra, illetőleg törzsléc alatt és fölött van elhelyezve. A két gumimótor energiáját két nagyobb kerék egy kisebb keréknek adja át, mely azt a légcsavarral közvetíti. Legjobb az áttétel akkor, amikor a nagyobb fogaskerék egy fordulatára a kisebb kerék 2, illetve 3 fordulatot tesz meg, vagyis amikor az áttételi viszony 1:2, illetőleg 1:3. Nagyobb áttételek a tapasztalatok szerint hasznavehetetlenek.

2. Igen jó a következő megoldás (64. ábra). A két nagyobb kerék egymást hajtja s csak a felső kerék forgatja a kisebb fogaskereket.

Ezen áttételi móddal elérjük azt, hogy a két gumimótor forgása és csavarónyomatéka ellentétes irányú, s így a törzsléc egyáltalán nem csavarodik el.

3. A harmadik áttételi típust a 65-ik ábránkon mutatjuk be. A kerekek ezen elhelyezésénél az ellentétes forgáson kívül még ezt is elérjük, hogy a légcsavar tengelye s vele a húzótengely nem kerül túlmagasan a gép súlypontja fölé s így a gép hosszstabilitását a tehetetlenségi erők ébredésével nem zavarhatja.

A 63., 64. és 65-ik ábránkon szaggatott vonallal rajzolt kis kör a törzsléc helyzetét jelzi.

4. Külföldi versenyeken többízben aratott győzelmet a 66-ik ábrán feltüntetett áttétel is, melyet minden további magyarázat nélkül is könnyen megérthetünk. A gumizsinórok kettéosztása a repülés időtartamát növeli.

c) A mótorgumi fajai, jellemző adatai s a gumi gondozása.

A különböző rendszerű gumimótorok mindegyikének leglényegesebb s egyben legköltségesebb része a hajtóerőt szolgáltató gumi. Csakis elsőrendű jó gumi felelhet meg célunknak. Bevásárlásnál tehát ügyeljünk annak minőségére. Az olcsó húsnak híg a leve, mondja a közmondás. S valóban az olcsó gumi rendesen mindennemű más anyagokkal van összekeverve, tehát nem nyúlik s nem is tartós. A legjobb gumi a vörös gumi volna, de sajnos , ilyenhez ritkán juthatunk. Jó a tiszta paragumi is, de csakis akkor, ha friss metszete fényes, feketésbarna, s ha világosság felé tartva áttetsző. A rosszminőségű gumi frissen metszett felülete homályos, szürkés színű, melyen rendesen apró kis szemcséket is látunk. Rideg fogású, törékeny gumit ne fogadjunk el. Az ilyen gumi rendszerint alig nyúlik, míg a jó gumit hosszának mintegy 5-9 szeresére tudjuk megnyújtani anélkül, hogy elszakadna.

Általában négyzet-keresztmetszetű gumiszálakat szoktunk a modellezéshez használni. Ritkább az úgynevezett lapos gumi, melyet főképpen az angolok kezdtek felkarolni, mivel sokkal jobban nyújtható, mint a rendes négyzet-keresztmetszetű. A következő táblázatban a modellrepülőgépeknél legtöbbször szereplő gumiszálaknak méreteit és súlyát állítottuk össze.

A négyzet-keresztmetszetű gumi						A lapos gumi
Keresztmetszetének oldalhossza mm-ekben	1	1.5	2	2.5	3	4 és 1	6 és 1.5
Keresztmetszete mm²-ekben	1	2.25	4	6.25	9	4	9
1 m hosszának a súlya g-okban	1	2.5	4	5.5	7	4-5	7-10

Kisebb és közepes nagyságú modellekhez 1-4 mm²-es, nagyobbakhoz pedig 4-9 mm²-es keresztmetszetű szálakat veszünk.

A vékony gumiszálak rugalmassága jobban kihasználható, de hamarább szakadnak; a rövid, vastag gumiszálak pedig nehezebben szakadnak, de gyorsan csavarodnak le s a felcsavaráskor igen nagy csomókat létesítenek. Az ilyen vastag gumiszálak tehát gyorsabban forgatják ugyan a légcsavart, de e forgató hatásuk csak igen rövid ideig tart. Legjobb tehát mindenkor a középutat választanunk. A lapos angol gumiról már említettük, hogy sokkal nyúlékonyabb, mint a négyzetes átmetszetű, s hogy ép ezért jobban csavarható is fel, aminek következtében az ilyen gumival felszerelt modellek azután hosszabb ideig is repülnek.

Repülőgépmodelljeink mótorához rendesen több gumiszálból álló nyalábot szoktunk használni. A kísérletek és számítások arra az eredményre vezettek, hogy a gumi forgatónyomatékának a középértéke (A gumi forgató nyomatéka a gumi visszacsavarodása alkalmával fokozatosan csökken. Legnagyobb a repülés kezdetén; ezután hirtelen esik; a vízszintes repülés közben huzamosabb időn át alig változik s végre a leszálláskor zérussá lesz. A forgató nyomaték ezen változása miatt kell annak középértékéről beszélnünk, melyet legegyszerűbben úgy kapunk meg, ha a három különböző nagyságú forgatónyomatékot összeadjuk s a nyert összeget 3-mal elosztjuk) a guminyaláb keresztmetszetének mintegy 3/2 hatványszorosával növekszik. Ez azt jelenti, hogy 4 gumiszálnak körülbelül 4-a 3/2-en = √4³ = 8-szor akkora a középforgatónyomatéka, mint 1-nek; vagy például egy 16 szálból álló nyalábnak 16 a 3/2-en =√16³ =64-szer akkora, mint egy gumiszálnak. Természetesen a gumiszálak mennyisége csakis egy bizonyos határig fokozható. A túlsok vagy túlkevés gumi csak szélsőségek, melyek gépünk repülésének rovására vannak. A guminyaláb keresztmetszetét pontosan meghatározni nem lehet.

Rendkívül fontos szerepe van a modellrepülőgépek gumimótorának teljesítményénél a gumiszálak hosszának. Minél hosszabb a gumi, annál tovább tart a csavar forgása s annál hosszabb ideig repül a gépünk. Rendesen a modell hosszát, vagy helyesebben annak terjedtségét, illetőleg a légcsavar átmérőjét szoktuk a gumiszálak hosszának a megállapításakor alapul választani. Ezen az alapon haladva, a tapasztalatok eddigi tanúsága szerint legjobb a gumiszálak hosszúságát kétszer, esetleg háromszor akkorára venni, mint amekkora a csavar átmérője. Csak különleges esetekben vesszük a csavarátmérő négy, esetleg ötszörösére.

Látjuk tehát, hogy modellrepülőgépeink gumimótorának az elkészítésénél mily sok tényező játszik szerepet. Valósággal mint a láncszemek fűződnek ezek egymáshoz. A következőkben egy táblázatot is kapcsolunk ide, amelynek alapján azután a gumi teljes hosszát is kiszámíthatjuk. Táblázatunk adatai egy kétszárnyú, áttétel nélküli légcsavarra vonatkoznak. (Áttétel esetén kisebb átmérőjű csavart használunk, vagy nagyobb csavar esetén kis emelkedést veszünk.)

A modell terjedtsége cm-ekben	36-45	48-66	75	90	105	120
A csavarátmérő hossza cm-ekben	12-15	16-22	25	30	35	40
A gumiszálak keresztmetszete mm2-ekben	1-2,25	2,25-4	2,25-6,25	4-6,25	6,25-9	9-16
A gumiszálak száma	12-5	10-6	18-6	18-10	18-12	17-10
A gumiszálak együttes átmérője mm2-ekben	12-11,25	25,2-24	40,5-37,5	72-62,5	112,5-108	153-160

A gumimótorhoz szükséges guminak teljes hosszát már most egyszerűen úgy kapjuk meg, hogy a csavarátmérő hosszának kétszeresét a gumiszálak keresztmetszetének megfelelő gumiszámmal megszorozzuk. Így például egy 90 cm terjedtségű modellhez, mivel csavarjának átmérője 30 cm hosszú s a gumiszálak 4-6,25 mm²-es keresztmetszetének megfelelő gumiszálszámok 18-10.

30 cm * 2 * 18 = 1080 cm = 10,8 m,

és 30 cm * 2 * 10 = 600 cm = 6 m,

vagyis 10,8-6 m hosszú gumiszalagra van szükségünk.

Amikor gumimótorunkat a légcsavarnak forgatásával felhúzzuk, a gumi teljes hosszában tekevények sorakoznak egymásmellé. Az első tekervénysorra a további felhúzásnál egy második, a másodikra esetleg egy harmadik is kerül a guminak rugalmassága szerint. Ily módon bizonyos nagyságú energiát halmozunk fel mótorunkban, melyet a gép magával visz. Ezen energia nagysága, mint már világos, a csavarások számától (modelleinknél rendesen 100-200) függ, mely ismét, a gumi jóságával, nyujthatóságával, hosszával és keresztmetszetével van viszonyban. Annál többször csavarhatjuk ugyanis körül repülőgépünk csavarát, minél hosszabb és nyújthatóbb a gumi, s minél kisebb a keresztmetszete. Ezen utóbbi okból a gumiszálakat ajánlatos vékonyabb nyalábokba foglalnunk, mert így csaknem kétszer akkora teljesítményt érünk el.

Ha már a most leírt követelmények szerint mótorunkat elkészítettük s azt jónak és megfelelőnek találtuk, akkor csak egy feladatunk van még: a mótorguminak gondozása.

Guminak legnagyobb ellenségei: az erős fény, a szárazság, a surlódás és csavarás, melyektől óvnunk kell mótorunkat. Rövid ideig a napfény alig árt. Használat után azonban helyezzük talkummal megtöltött bádogszelencébe, melyet jól záró födéllel fedjük be; vagy tegyük légmentesen bedugaszolt, üres ásványvizes üvegbe, melyet árnyékos helyen tartsunk. Gumi szárazsága ellen pedig úgy védekezzünk, hogy használat előtt 10-15 percig mártsuk erősen habzó szappanoldatba, amelyhez néhány csepp glicerint is keverjünk! (Legjobb e célra a jól habzó borbélyszappan.) Ezzel nemcsak a kiszáradástól óvjuk meg guminkat, hanem rugalmasságát is növeljük, mert ily módon csaknem másfélszeresére csavarhatjuk fel mótorunkat. A belső nedvesség megtartására a guminak desztillált vízben való eltevését ajánljuk. A surlódást a gumiszálaknak használat előtt talkumporral való bedörzsölésével csökkentsük. A mótorkampókra, mint már említettük, szelepgumit húzzunk. A gumi felcsavarására nézve pedig csak annyit jegyezzünk meg, hogy új gumi esetén eleinte csak 50-60-szor csavarjuk körül a csavart s csak azután fokozatosan előrehaladva húzzuk fel mindig erősebben mótorunkat. Végül jegyezzük még meg, hogy a gumimótort csakis akkor húzzuk fel, ha arra szükségünk van, s hogy használat után azonnal helyezzük egyenletesebb hőmérsékletű, sötét helyre. Az esetleg elszakadt szálakat ne kössük csomóba, hanem végüket egymáshoz illesztve kissé nyújtsuk meg s cérnával körülcsévélve kötözzük szépen össze. A kiálló szabad végeket pedig, mint zavaró akadályokat, késünkkel vagy ollónkkal távolítsuk el.

Előző rész	Következő rész
Vissza a tartalomjegyzékhez

_{♣ Archiválta SRY 2007 július 04. ♣ CANON
LiDE system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2007}