Petrik Ottó
Légpárnás jármű modellje
Alapkapcsolások
Légpárnás modellek működtetésekor a következő feladatokat kell megoldanunk: a légpárna előállítása, a hajtás és a kormányzás. A szerkezet felépítésétől függően, ehhez különböző beépített elektromos szerelvények (motorok, illetve mágnesek) energiaellátásáról és vezérléséről kell gondoskodnunk. A következőkben különböző típusokra mutatunk be példákat.
68. ábra.
Viszonylag igen egyszerű az SR.N1 modelljének vezérlése (68. ábra), ahol csupán egy főmotor és két irányító (kormányzó) mágnes van. Ezeket az a ábra mutatja be; nem szükséges mindegyikükről külön két vezetéket kivezetni, hiszen ezek egyik oldala közös 0-vezetékre kapcsolható, a b vázlat szerint. Vezérlésüket egy-egy nyomógombbal kell megoldanunk. Gyengébb áramforrás esetén azonban a mágnesek bekapcsolása zavarhatja a motor üzemét, lecsökkentheti a fordulatszámát. Hogy ezt elkerüljük, célszerű, ha külön áramforrásra kapcsoljuk őket. A c ábra szerint itt is jól használható pl. az FZ1 jelű transzformátor (lásd az 59. ábrán); a mágnesek váltakozó áramú vezérlésének további előnye, hogy működésüket halljuk is.
Mint a vázlatokból látható, a modell és a vezérlő berendezés között rendszerint eggyel több (ez a közös 0) vezetékre van szükség, mint ahány vezérlendő szerelvényünk van. Bizonyos műfogással azonban még további vezetéket takaríthatunk meg. Így például, ha a két mágnest a váltakozó áram egy-egy szétválasztott félhullámával tápláljuk (68/d ábra), akkor már csak három vezeték szükséges. Ez az ún. félhullám-üzem. A modellen a mágnesek beépítését, valamint a diódák - még ideiglenes, a trimmelés előtti - elrendezését a 69. ábrán látjuk. Ezeket a jobb hűtés érdekében mindig a sűrítő légáramba helyezzük, így túl is terhelhetők.
69. ábra.
A légcsavaros hajtású modelleknél a két hajtómotort általában külön kell vezérelnünk; erre is bemutatunk néhány példát (70. ábra). Legegyszerűbb megoldás, ha a három motort külön-külön vezéreljük egyegy transzformátorról az a vázlat szerint. Minthogy azonban a gombok kezelése ilyenkor elég nehézkes, karos pólusváltót célszerű beépíteni (b vázlat). Ha megelégszünk azzal, hogy a hajtómotorokat csak előre járatjuk, akkor félhullám-üzemmel vezetékmegtakarítást érhetünk el (c ábra), ilyenkor azonban a motorok csak fél teljesítményt nyújtanak! Az eddigi kapcsolások alkalmasak az elforduló motorok vezérléséhez (lásd a 43. ábrát). Végül érdekes vezetékmegtakarítást látunk a d ábrán: itt a három motort egyszerre vezéreljük, de a megfelelő oldali hajtómotort a kormánymágnesre szerelt megszakítóval a forduláskor leállítjuk. Megjegyezzük, hogy állva beépített centrifugális légsűrítő esetén ez a kapcsolás hátramenetre is alkalmas, tekintve, hogy ekkor a főmotor forgásiránya közömbös.
70. abra.
Az egy hajtómotorral üzemelő VZ-1 típusú jármű modelljének alapkapcsolását a 71/a ábrán látjuk, a mágnesek félhullámú üzemeltetésével. Ha a két motort párhuzamosan kapcsoljuk, akkor - a b ábra szerint - egy vezetéket itt is megtakaríthatunk.
71. ábra.
♣ Archiválta SRY 2008 október 19. ♣ CANON LiDE
system ♣ Microsoft Word ♣ SRY MODELL 2008